Befejezés

Köszönöm Mindenkinek!
Annyi, de annyi levél és gondolat..... Építő jellegűek és annyira közeliek....
1355 olvasó és naponta egyre többen vagytok velem. Mert velem vagytok!

Szóval a befejezés, de nem a blog vége! Mert új fejezet kezdődött az életemben! LESZ FOLYTATÁS :-)

Gondban voltam, mit csináljak Tűzzel. A felismerés, hogy még mindig hiányzik neki valami. Sokat együtt voltunk és maximálisan bíztam benne.
Mi szüksége ilyen társkereső oldalra? Hiszen én itt vagyok!
Beszéltünk.... kaptam egy magyarázatot, de engem nem elégített ki. Csak beszélgetett, azaz levelezett...ismerősökkel, akikkel rólam beszélt....hogy szeret és állítólag fontos vagyok neki. Nőkkel és levélben.
Hiszen neki vannak barátai!! Velük nem tudta megosztani?!
Nem értem és nem is fogom.
Nem bízom benne és nem elég erős még ez a kapcsolat. Hiszen még csak bimbócska!!!

Hiába a sok beszélgetés. Valami elszakadt. Talán a BIZALOM!   Ez a legfontosabb tartópillér. Ebbe lehet kapaszkodni az elején és erre lehet építeni. Ez a ház már nem épül, mert nincs mire. Nem bízott bennem. Nem árulta el, hogy levelezik. MIÉRT?
Hiszen megbeszéltük! Nincs titok!  Vagy mégis?

Mit tehet az ember, ha úgy érzi vége és nem bírja tovább?
Kössön útilaput rögvest a párja talpára, odavágva neki:
fel is út, le is út?!
Vagy érdemes inkább várni-kivárni?

Kimondom: 

Nem bízom és nincs értelme. Nem mondom, hogy könnyen fogadta, de nem megy!

A szerelem állítólag hasonlít a háborúra.
Nemcsak azért, mert a szerelemben és a háborúban mindent szabad.....
Azért is, mert mindkettő könnyen kezdődik és igen keservesen ér véget!
A szakítás sokszor szomorú csatavesztés.....

Nem mondhatom, hogy alszom rá egyet és elmúlik a rossz érzésem!
Az idő önmagában nem segít... Elaltatja a gondokat, bajokat, kételyeket és később váratlanul bármikor ezek az érzések előtörnek és rombolhatnak!
Azokban a kapcsolatokban, amelyekben a társak nem értenek szót egymással, azaz a kommunikáció nem működik, a gondok csak halmozódnak. Ám a rengeteg feszültség, sérelem, megbántás idővel alattomosan szétmarja a kapcsolatukat. Az apró kis bűnökből, hazugságokból és figyelmetlenségekből áthatolhatatlan fal épülhet két ember közt.
A dolgok rendszerint észrevétlenül romlanak el.....

Sokszor a szakítás galádsága veri le a szemünkről a rózsaszín szemüveget, amin át vonzónak láttuk a kedvesünket.

Lássuk, milyen piszok módon mondanak búcsút egyesek!
Ez egy régi kedvencem:
Tizenévesként. Tétován álldogálsz a mozi előcsarnokában és várod, hogy megjöjjön a jegyekkel. Ehelyett egy SMS jön tőle, hogy bocs, nem ezt a filmet nézi – és nem veled.

Huszonévesként. Vígan szörfölsz a világhálón, rákattintasz a közösségi oldalon párod adatlapjára, s döbbenten látod, hogy letörölte onnan a nyáron készült összeborulós képeiteket. És azt írta a családi állapota rovatba: egyedülálló.

Harmincasként. Jóvágású, értelmes kollégád/kolléganőd, akivel meghitt vacsorát költöttél el és reménykedtél, hogy végleg pontot tehetsz a facér korszak végére, ebédidőben félrehív. Bevallja: mint embert, tisztel téged, de…

Negyvenesként. A férjed zakója zsebéből kiesik a jegygyűrű, amit mindig gondosan lehúz, ha kilép a lakásból. Aztán egy nap végleg elfelejti visszahúzni.

Hetvenesként. Döbbenten látod, hogy Ő mégsem a te asztalodhoz ül le kanasztázni az idősek klubjában, hanem a szőke Mancika mellé fészkelte be magát. Pedig az a nő egy hárpia és visszeres a lába....

A seb egyszer begyógyul.... A bizalmam töretlen....
Viszont már nem Tűz iránt.
Ez a kapcsolat már a múlté! Tanultam ebből is! Sokat....
Főleg azt, hogy egy kezdődő kapcsolat sérülékeny!
A lelkem összerakom és felállok! Mert fel kell és mindent lehet újrakezdeni! Csak hinni kell benne!
Tudod hogy?
bízni kell magadban!
Hiszen a kulcsa a saját kezedben van!

Levelek még mindig

Tehát a folytatása a leveleknek, bár még mindig kapom napi szinten a hozzászólásaitokat, a véleményeteket. Nagyon élvezem, hogy leveleiteket olvashatom és lássuk be őszintén ezekből számomra kiderült: mindig az első gondolat a legjobb! Nézzük, mi maradt még a tarsolyomban!

Géza, Óföldeákról
Erika! Ez jobb, mint egy brazil szappanopera! Tűz szerintem végleg elbénázta! Keresgélhet most már kedvére ismét a társkeresőn olyan emberek között, akiknek annyira lesz fontos, mint amennyire megérdemli! Az élet mindig visszaköszön! Sok sikert a blogodhoz, szerintem folytatod a párkeresést!  :-)

Móni, Szeged
Ezért veszélyes ez az internet! Igazad van, nem kell a paripán vágtató herceget várni, de hol vannak az igazi férfiak? Tudom, most az lesz a válasz a férfiaktól: hol vannak az igazi nők? Nos, az igazi férfiak nem Tűznél kezdődnek. Ha érzik, hogy megtalálták az igazi nőt, akkor miért nem lehet őszintén megbecsülni? Szóval szerintem nem kell a második esély! Várom a befejezést és remélem azért megtudhatjuk a következő herceg kilétét is!

István, Mórahalom
Csibe! Én jártam hasonlóképp egy lánnyal 6 évvel ezelőtt! Kapott még egy esélyt és most ő az én feleségem! Ha akkor nem bízom meg benne, akkor most nem vagyunk itt. Igaz, ő elmondta nekem- tehát mégsem egészen ugyanaz a sztori. Nem tudom, mi lett volna ha így derül ki. A döntés a Te kezedben van, viszont mindenkinek jár egy esély! Bízva a jó döntésedben, maradok hűséges olvasód továbbra is! A nők azért csavarosabban gondolkoznak!  ;-)

Az egyik legjobb barátnőm
Ezt már szóban is megbeszéltük és tudom a döntésedet is. Azt is tudom, hogy mióta ismerlek a döntéseidet mindig jól hoztad meg, hiszen amikor úgy érezted, nem az igazi akkor gyorsan korrigáltál. Szeretem, hogy sokan vesznek téged körül és ez azt is mutatja, milyen ember is vagy valójában. Vállalod a döntéseidet és a határozottságod irigylésre méltó! Tűz marad továbbra is a barátaid között, de a szerelmedet már nem élvezheti! A szerelem csak akkor tud kibontakozni, ha arra érdemes párod van. Tudom, hogy Neked a legfontosabb a bizalom. A barátaid is ezt élvezhetik, de el is várod tőlünk fordítva is! Az életed eddig is követtük mi barátok és ezután is fogjuk. A szívedben elég nagy még a hely, de nem mindenki fér bele! Puszi

George, Delaware
Szia Erika! Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok. Egy ideje már olvassuk az egyetemi társaimmal a blogodat. Mivel Magyarországról jöttünk ide az Államokba tanulni, így a másik felünk otthon maradt. Jelenleg a társasági élet és a kosárlabda teszi ki a mindennapjainkat, no meg persze a tanulás. Bocs, ha néhol nem tökéletes a helyesírásom így 4 év után, de igyekszem!  (Kedves Gyuri! Javítottam, hogy olvashatóbb legyen! Erika) A magyar mentalitás nem egyedi, ezt bátran állíthatom! A férfi társaim nevében mondhatom: vágyunk a nőre, a tökéletes nőre. Igaz, azt elmondtad, hogy tökéletesek mi sem vagyunk saját magunk, de úgy gondoljuk nekünk mégis a tökéletes jár! Szóval legyen a kiválasztott nő a legszebb, a legokosabb és a legháziasabb is. Lássuk benne azt a nőt, aki majd a társunk - feleségünk- és gyermekünk anyja lesz. Ez csak egyszerű kémia és semmi több! Szerintem Te is megtalálod a megfelelő férfit, bár azt beszéltük a többiekkel, szerintünk nem Tűz lesz az. Ő még keresgetni fog egy darabig és lehet, hogy sosem választ igazán. Vannak férfitársaim, akik képtelenek a párkapcsolatokra. Nem azért, mert elviselhetetlenek, hanem mert lelkileg sérültek! Szóval Kedves Erika! A kosárlabdán kívül a tanulás mellett érdekel minket az írásod is, mert szerintünk nagyon szórakoztató és egyedi nyelvezetű. Bocs, ha túl tolakodó és ismeretlenül is szókimondó voltam, de itt Amerikában lehet véleményünk! :-) A cél már nincs messze, de a képedet elnézve a párnádat sem kell telesírnod! Hű olvasóid: George, Tym, Stephen, Catherine és Thomas


A leveleket mindenkinek köszönöm és nem csigázom tovább senki érdeklődését. A következő rész az utolsó lesz.
Viszont nem ér véget a történetem, mert mindig van ÚJ a nap alatt!

Levelek

Kedves Olvasóim!

Köszönöm ezt a temérdek levelet! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokat kapok!

Az egész játékban az tetszett, hogy nem csak én vagyok még belül gyermek! Sokan vagyunk, akik szeretnek játszani.... Legyen az bármilyen játék! :-)
Köszönöm a BIZALMAT is, mert egyetlen levél sem érkezett, melyből ne idézhetnék!
Íme a levelekből:

Jenő, aki Békés megyében él.... 
Az írásaidban őszintén "védtelenné" teszed magad. Furcsa, hogy az egyre gyorsuló világban való élet dolgait leírtad és rávetítetted a Tűzzel való kapcsolatodra is. Tetszik a párhuzam, nagyon találó! Valójában -és összességében- egy szó jutott az eszembe: önzés.
Érzelmi, anyagi, mentális- mindegy. Most és azonnal. Azt hiszem, ezért gyorsul a világunk, ezért veszik fel így a tempót a magánéleti kapcsolatok, ezért zárkózunk be falak mögé és füllentve, hazudva védjük magunkat oly sokszor. Végül érzéketlenné és sivárrá válunk kifelé, rejtve azt a kicsi életet ami belül még megmaradt.

Dezső, Szeged
Ahol őszinteség van ott van bizalom vagy ahol bizalom van ott van őszinteség? Szerinted? Örömmel olvastam a blogodat. Hát ez is tanulságos és jó volt! :-))
"A bizalom olyan döntés, melyet neked kell meghoznod.
A bizalom hozzáállást jelent.
A bizalom kockázatot jelent, melyet vállalnod kell.
A bizalom ára a sebezhetőség.
A bizalom olyan felelősség, melyet önként kell vállalnunk.
Annak az embernek aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie."

Anna, Hódmezővásárhely
Kedves Erika!
Ne csak férfiak reagáljanak, mert úgy látom ők vannak többségben. (aztán lehet, hogy nem is jól látom)
Még sosem olvastam blogot, de ez annyira tetszik! Én is éltem már át hasonlót, de Tűz kiverte a biztosítékot nálam. Remélem nem kap második esélyt! Az őszinteség egy kezdődő kapcsolat alapja! Szurkolok Neked, hogy megtaláld (idézlek) a boldogság kék madarát! Hajrá!

Robi, Makó
Erika Erika!
Kiszáradt szemekkel várom,hogy folytasd az írást! Gyújts világosságot az agyunk sötét zugaiban! :-)
Annyira blogtalannak érzem magam!
A blogodban nagyon fontos témát feszegettél és azért reagálok rá mert hasonlóan vélekedünk!
Tudom az emberek többsége még a szó jelentésével sincs tisztában nemhogy a miben létében.
Az ŐSZINTESÉG.  Igen-igen, aki őszinte az sebezhető! Gondolom őszinteség alatt nem csak a kimondott szóra gondolsz, hanem a viselkedésre is! Mert lehet viselkedni őszintén és hamisan is! És itt is sebezhető ki őszintén mutatja az érzelmeit. Itt jön az a bizonyos mérleg ami vagy ide vagy oda billen.Ami a legnehezebb az a kényes egyensúly megtartása, hogy őszintén szeressünk és közben tartsuk meg a tartásunkat és bizonyos szinten a függetlenségünket is. Ez egy férfinak (őszinte és érzékeny férfinak mint ÉN ) nem könnyű feladat! Mert legyek egyszerre határozott FÉRFI és legyek gyengéd és érzékeny emberi lény. A férfitársaim többsége a könnyebb megoldást választja és lesz rámenős, tolakodó és hódító! De ez az én tapasztalatom szerint teli van hazugsággal, füllentéssel, legenyhébb kifejezéssel "kegyes hazugsággal" ! Erre szoktam mondani: ha a nők sokszor nem ezt igényelnék, akkor nem lennének ilyenek! Ezt látom körülöttem és mindenhol!
...akkor merül fel bennem a kérdés ami ott motoszkál és zizeg a fejemben:  legyek én is ILYEN?!

Attila, Budapest
Szép estét! Elolvastam... nagyon tetszik! :-)
Tüzet lapátra kell tenni! Csokicica érzelmeivel nem lehet büntetlenül játszani! :-)

Edina, Szeged
Elolvastam a blogodat. Nagyon tetszik! Vicces, de nem nevetséges, színes, vidám, szórakoztató! Nagyon átjön, hogy milyen az igazi éned! Gratulálok, csak így tovább! Puszi

Talaitha, Románia
Erika! Nő létemre alig várom, hogyan is döntesz! Személy szerint adnék még egy esélyt Tűznek! Miért? Mert közben megszeretne még jobban és amikor neki is úgy fájna, ahogy most neked: akkor küldeném el! Gonosz vagyok? Lehet! Vállalom!!
Nagyon erős nő vagy, kár hogy nem lehetek a barátnőid között! Remélem lesz folytatás, ha nem is Tűzzel.....

Szilvia, Skócia

Drága Csibe! Mi már kb. 20 éve ismerjük egymást! Ezt az oldaladat kevésbé ismertem, de nem lepődtem meg. Vajon még mit tartogatsz a barátaid és az olvasóid számára? Tűzről jó volt olvasni és Téged ismerve, TUTI vége lett! :-)  

Tudom, hogy ÓRIÁSI szíved van és nagyon sokan kaptunk benne helyet! Akit szeretsz, azért tűzön-vízen mész! Hiányzik a jókedved és az a csaj, aki annyit de annyit beszél....mit beszél? Csipog!  :-)  Puszillak és írj még, hogy legyen mit olvasnunk itt a többi magyarral, mert nekik is tetszik nagyon! 

Nos, a levéláradat nem ért véget. Tartok még egy válogatást, mert van még számomra kedves hozzászólás! 

Köszönöm MINDENKINEK és a vége még egy kicsit várat magára. Azért mindenkit megnyugtatok:

Itt az ősz, de a szívemben tavasz van!  

Az út vége

Kedves Olvasóim!

Örömmel vettem tudomásul, hogy 5 országban olvassátok a blogomat és 1000 feletti lett az olvasóim tábora.
(Magyarország,  Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Románia és Egyesült Királyság) 
Igyekszem minden kérdésre válaszolni, amit személyesen nekem írtok. Addig is kérem türelmeteket, próbálom minél gyorsabban pótolni ezt a hiányosságomat. Néha elkeserít, hogy az általam megírt érzéseket ennyien megtapasztaltátok....
Szeretném, ha minél kevesebb olyan levelet kapnék ami arról szól, hogy tudjátok miről is írok és mit is érzek!
Ahová tudtok írni: (akkor nem kell egy közösségi portált erre használni)
g.erikaa@freemail.hu

Folytatódjon hát a történet!
Miután hazaértünk, leroskadtam. Próbáltam összegezni az utazás alatt felgyülemlett érzéseimet. Próbáltam megválaszolni a bennem sokasodó kérdéseket. Bekapcsoltam a gépemet... Szerettem volna a legkedvesebb barátnőmmel beszélgetni. Ilyenkor meghallgat...más nem kell, mert Ő tudja....csak erre van szükségem!
Mivel nem találtam gép előtt, így gyorsan megnéztem a leveleimet.
Nem kellett volna!
Egy levél várt....egy idegen férfitól.....a levélben pedig egy link, melyre szeretné, hogy klikkeljek.
Ideges lettem! Mit fogok látni? Miért küld nekem bármit is ez a férfi? Hiszen házas! Miért nem írta le, hogy mit akar???
Olyan lettem, mint a mesében a szegény legény: egy életem egy halálom, én megpróbálom!
Mi ez? Valamit nem értek? Mit keresek egy társkereső oldalon?

TE JÓ ÉG!!!!! 

Hiszen ez TŰZ adatlapja! Nem hiszek a szememnek! Mit keres itt? Hiszen neki már itt vagyok! Neki már nem kell pár....azt mondta, rám várt....én vagyok, akivel el tudja képzelni!
Nem értem! Megnézem jobban, hátha mégsem igaz! A regisztrálás ideje még a megismerésem előtt történt, de az utolsó belépés: MA.
Jajj.....néma csend lett és döbbenet! Az első szó, ami eszembe jut: álszent.
Míg a hűtlen hirtelen mutatja ki a foga fehérjét és okoz döbbent zsibbadtságot, addig az álszent felismeréséhez idő kell. Ha megtörtént a felismerés, nem különösebben nagy gond megmosolyognunk. Viszont ha a párodról van szó? Nos akkor olyan érzés, mintha a lábunkra szeretnék illeszteni a spanyolcsizmát! Na, nem megyek annyira vissza az időben... a középkori fájdalmak nem hasonlíthatók a szív fájdalmához!

Becsapottnak érzem magamat. Ha szíved, lelked odaadod és hiszel a kezdődő kapcsolatbimbócskában...akkor sem leszel megbecsülve! Nem tudom miért és kinek kell megjátszani...miért nem lehet csak egyszerűen ÖNMAGUNKAT adni?? A jót a legtöbbször nem becsülik mert olyan természetes, hogy jó és van, illetve jár! Mi van akkor ha egyszer már nem jár?! Mi van ha későn veszi majd észre az ember, hogy ott volt a kezében csak nem fogta eléggé? Mi kell ahhoz, hogy az ember azt mondja magának: elég, kész, vége! Kell-e meghallgatni a magyarázatot, mely cselekedetre nincs is megfelelő magyarázat? Még egy esélyt megér, hogy tudj bízni? Mert ha belegondolsz vesztenivalód onnantól nincs, hogy becsaptak!

A történetnek most vége, de nincs befejezve! A valós befejezést még egy kicsit megtartanám....

Játékra hívlak Benneteket Kedves Olvasóim!
Írjátok meg nekem, Ti hogyan döntöttetek volna? Az én döntésem már végleges, de kíváncsivá tesztek hiszen megannyi véleménnyel bírtok! 
A leveleitekből fogok idézni, tehát aki nem szeretné: jelezze a levelében!
Miért ez a játék? Mert játszani jó! Érezni, hogy még megbújik bennünk a gyermek! A vidámság és a játék az angyalok útja. Azt szeretném, ha Te is minél több vidámságot engednél be az életedbe!
Ne feledd: a vidámság nem luxus, hanem elemi szükséglet!
Tehát játszunk egy kicsit együtt!

Várom a leveleiteket!

Az utazás

Mire is jó ez a wellness őrület? Mire jó ez az utazás? Nos, utólag most elmesélem mi történt!
Kellett, mert pihenni vágytunk. Az embernek a mindennapi stresszt és fáradtságot ajánlatos kipihenni. Kell, hogy a testünk is megnyugodjon, nem is beszélve a szellemi feltöltődésről.
Elutaztunk.....

Maga a szálloda már a nyugalom szigete volt rögtön a belépéskor. Csend honolt mindenhol és a színek...nos azok tényleg harmóniát tükröztek. Elfoglaltuk a szobánkat és készültünk egymásra...a közös pihenésre és a kikapcsolódásra. Kicsit furcsa volt a helyzet, mert még a kapcsolat elején tartottunk és mégis belecsöppentünk a közepébe! Éreztem, hogy nem tudok ellazulni, pedig minden adott volt. Mégis egy belső hang azt súgta: mit akarsz itt? Miért jöttél ide? Mire vagy kíváncsi?
Megijedtem.... Nem tudtam egyik kérdésre sem válaszolni. Bizonytalan lettem.....

Bizonytalanság...
Az élet nem gépies folyamat, ezért nem lehet biztonságos : egy kiszámíthatatlan rejtély marad. Senki-soha nem tudhatja, mit fog hozni a következő pillanat. Egyben biztos lehetsz: valamit hozni fog! Mert ha tudnánk, akkor az élet csupán színjáték lenne. Minden előre meg lenne írva, a sorsunk előre el volna rendelve. Ha eleve elrendelt volna, akkor nem lenne dicsőség és nem lenne nagyság. Akkor csak gépiesen játszanánk a megírt színdarabunkban. 

Nem! Semmi nem biztonságos! Semmi sem lehet az, mert a biztonságos élet rosszabb, mint a halál....
Az élet tele van kétségekkel, meglepetésekkel- nos, ebben rejlik a szépsége! Ettől lesz izgalmas és mindig új!
Sosem fogsz elérkezni egy olyan pillanathoz, amikor azt mondod:
" Nincs bennem bizonytalanság! "
Szabadság...szabadnak lenni...hogy azt tedd, amit szeretnél. Mégis, amikor az emberek szabadságról beszélnek, tartanak tőle. Ismerős ez? Szabadságot adok, de nem biztonságot. Megértést adok, de nem tudást...
Tűz.... Már bizonytalan....
Abban, hogy én mit érzek. Fontos-e nekem, tervezek-e vele.
Ezekre a kérdésekre szintén nem tudok válaszolni. Egyre kevésbé....mert valami hiányzik ebből az egészből. Valami, amit nem tudok megmagyarázni. Valami, ami ismerős érzés....
Próbálok ellazulni, de nem megy. Végre kimondom:
Idegesít....Lehet, hogy nem ez a megfelelő szó az érzésre, mely bennem hatalmasodik, de nagyon nem jó. Furcsa és reszkető érzés...olyan sötét és viharos.

Nem telt el a 3 nap nézeteltérések nélkül...
Valami nekem nem stimmel.... 
Olyan ez az egész, mintha több éves kapcsolat lenne. Amikor lehet vitatkozni és lehet keménykedni. Pedig csak 1,5 hónap telt el az ismeretségünk óta. 
Szóval összegezvén a hosszú hétvégénket: vegyes kételyekkel értem haza. Érzem, hogy valami nem stimmel és azt is érzem, hogy le kellene komolyan ülnünk beszélgetni.
Sweet home! Ó, édes otthon! Jó újra itthon...és egyedül.....
Mi ez az érzés? Normális ez?
Ismét: bizonytalanság és kétely.....úgy látszik, ők az új barátaim!

Élmények 11

Kapcsolat.... Erre vágyik az ember, amikor nincs senkije és magányos. Egyedül lenni nem jó! Most viszont azt érzem: talán mégis jobb lenne! Megtörtént az első nézeteltérés.... Jó, ha az ember megbeszéli de már az elején?! Ilyenkor még csak a rózsaszín ködnek kellene lennie...

Nem tudom, de valahogy furcsa nekem ez az egész. A kezdeti ragaszkodás után már jönnek a szópárbajok. Én, aki sosem volt vitapartner! Messze elkerülöm az olyan embereket is, akik vitatkoznak!
Vannak dolgok, amikről nem érdemes vitatkozni. Vannak emberek, akikkel nem érdemes vitatkozni. Vannak dolgok amikről érdemes, vannak emberek akikkel érdemes vitatkozni....
Szóval nem szeretem. Nem akarom!!
Tűz.... néha sok(k)...  Akaratos és mégis ragaszkodó. Viszont én megfulladok...már megint...még mindig!
Egy kapcsolatnak a kezdetek kezdetén csakis a másik megismeréséről kellene szólnia. Mi meg pár hét után úgy csinálunk, mint akik évek óta együtt vannak. Persze, nem szeretnék tinikori udvarlási köröket futni, de olyan furcsa ez az egész. Hirtelen belecsöppensz egy olyan életbe, aminek a szereplője vagy, de mégis kívülről mintha nem is magadat látnád. Ki ez a nő? Jó ez így neki? Mi ez a gyorsaság? Hova ez a rohanás?!
Tudom! Rohanó világban élünk.... Ez egy közhely, de mégis nagyon találó!
Nem is elég hogy rohan...egyre jobban gyorsul!  Az elmúlt évtizedekben eszméletlen mértében megváltozott az életstílusunk, a szokásaink, az életmódunk, a mindennapjaink. Tehát gyakorlatilag az egész életünk.
Régen, ha elakartunk valamit intézni írtunk egy levelet. Postáztuk... Ma mit csinálunk? Megírjuk e-mailben.
Ha enni szeretnél? Rendelsz egy pizzát és legjobb esetben 20 perc múlva odaér. Szóval vagy robogsz ezzel a világgal, vagy elrobog melletted minden.....

Úgy látom, folyton utópiákat építünk, hogy reménykedhessünk. Ahogy egy utópia megbukik, máris másikat kell teremtenünk. Mert hogyan éljen az ember egy jobb világ víziója nélkül, anélkül a remény nélkül, hogy lehetséges egy jobb világ, hogy egyszer majd csak megteremtjük?
Kitaláltam mi kell nekünk! Mitől legyünk jobbak, nyugodtabbak és hogyan legyünk nagyobb figyelemmel egymás iránt:   utazzunk el!
Mindegy hová, mindegy mikor és kivel. Egy a lényeg: pihenjünk!
Az ötlet tetszik Tűznek is és abban maradunk: wellness a legjobb döntés!
Az utóbbi időszakot ki kell pihenjük. Úgy érzem, a kettőnk közötti szoros kapocsnak meg kell lazulnia! Kicsit lazítani kell rajta, mert nekem olyan ez:
vágyni egy új cipőre, aztán megtalálni és hordani. Vágytál rá és a tiéd lett!
Aztán rájössz: 36-os lábra vettél fel 35-ös cipőt!
2 verzió van: vagy leveted és nem hordod, vagy pedig kinyújtod.... jelen pillanatban nézzük meg, mit lehet még ebből a kapcsolatból kihozni!

Hérakleitosznak, a görög filozófusnak volt egy nagyon találó gondolata, amit most megosztanék Veletek:
"A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés."
Tehát utazunk és megnézzük.....

Élmények 10

A körülöttünk lévő világ folyamatos mozgásban van és napról-napra változik. Miért is gondolom, hogy egy kapcsolatban mindig-minden állandó lesz? Mi ez, ha nem reménytelen álmodozás?!
Gyűrjük egymást és az érzelmeink hullámain szörfözünk.

Sokat beszélgetünk és egyre jobban kirajzolódnak a jellemvonásaink. Néha furcsaságokba botlok és megválaszolatlan kérdésekbe. Viszont nem várhatok ennyi ismeretség után mindenre választ. Hiszen kellenek a megérzések is és az ezzel járó gyomorbizsergető izgalmak......kellenek a talányok.....
Őszinteség-szókimondás. Talán ez a legjellemzőbb párosítás erre a mi titkos szövetségünkre. Nagyon fontos!
Elsősorban magunkkal kell őszintének lennünk, mert addig nem tudunk másokkal is azok lenni! Persze, az ember néha még magát is szeretné megkímélni, de ezzel csak magának árt! Amikor őszinte vagy, akkor kiadod magadat: a hiányosságaidat, a gyengeségeidet és sebezhető leszel! A világon a legnehezebb dolog őszintének lenni....mégis ez az egyetlen módja igaznak lenni! Mondhatnám úgyis, hogy keveseknek kincse ez a felismerés. Nem az én agyam szüleménye ez, de amikor valahol olvastam megragadt bennem. Elgondolkodtató.....és nagyon igaz!
Azt érzed: tolakodna és bugyogna elő az őszinteség. Mégis olyan sokszor választják az emberek a füllentést, a kegyes hazugságot és még sorolhatnám. Ezek a kisebb és néha nagyobb -nevezzük hazugságoknak- szinte már beléjük ivódtak és teljesen természetessé váltak. Azt hiszik egy idő után, hogy kikerülhetetlen és kötelező. Minden általuk mondott "őszinte" szó erre az alapra épül és ezen az alapon nyugszik.
Erre építsen valaki hosszútávon! Megnézném....  ;-)
Hol lehetsz őszinte igazán? 
Nos, ez csak egy kérdés részemről, a választ NEKED kell tudni és azonnal megválaszolni. Mert nekem megy! Az őszinteség sok mindenre megtanít! Kirostálja a barátaidat, erősíti a szerelmedet. Ezek az emberek, akik oly fontosak számodra mégis vagy éppen ezért vállalnak téged!
Az őszinteség erőt biztosít, hogy a tükörben ÖNMAGADAT lásd, hogy a lelkiismereted mindig tiszta legyen, mert tisztának teremtették! Hogy ki? Nos, ebbe nem mennék bele, de én hiszek BENNE.

TŰZ.... Néha kétségeim vannak az őszinteségével....lehet,hogy titkol valamit? Ezek a kételyek...az én kételyeim.....
Úgy gondolom, ami egyszer megfogalmazódik, annak van alapja. Tűzzel kapcsolatban is ezt vallom.
Túl sok a szabadideje és az enyémből is szeretne minél többet kapni. Viszont nekem osztani kell, mert rengeteg barátom van....akik fontosak....de nem lehetnek fontosabbak egy szerelemnél.....a szüleim...akiket nagyon szeretek....a munkám, amit bármilyen hihetetlen is, de nagyon szeretek!
Szóval, türelemre intem, de azt látom nehezen megy neki.
Néha azt érzem megfulladok. Túl sok az együtt eltöltött idő...ez a fajta kezdeti ragaszkodás....és nincs egyensúly. Talán azért, mert én kicsit szabadabb jellem vagyok. Szeretek szeretni és szeretve lenni, viszont nem szeretem ezt a fajta "bezártságot". Lelki fogság...azt hiszem ez a legtalálóbb szó erre.....

Élmények helyett észrevétel

Kedves Olvasóim!

Köszönöm Nektek az érdeklődést, a sok jó szót és levelet! Akik a hozzászólás résznél vállalják a nevüket és akik részemre írnak levelet - szóval mindenkinek!
Miért is ez a fejezet?
Átléptem azt a bűvös számot, mely melegséggel tölti el a lelkemet. Nem is reméltem, hogy ennyi embert érdekel a társkeresés és egyáltalán én... mert ugye, ez rólam szól. (persze sokszor megírják a férfiak is, hogy akár ők is írhatnák a soraimat, történeteimet.... ezzel egyetértek!)
628 emberke olvasta el a blogomat. Lehet, hogy van aki csak 1-2 fejezetet, de a statisztika alapján 90% végig olvassa.
Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, elsősorban saját szórakoztatásomra kezdtem és persze: ismerem a BARÁTAIMAT! Nekik is szántam. Azért NAGY betűvel barátok, mert ők már régóta hozzám tartoznak és ŐK az életem része.

Remélem egyszer arról is írhatok, mert hiszek benne:

mindenki megtalálta a boldogsága Kék Madarát!

Élmények 9

Eltelt egy hét...egy tartalmas hét. Persze, némi üröm is vegyült az örömbe. Voltak nézeteltéréseink, meg nem értett dolgaink és még sorolhatnám. Talán elkezdtünk összecsiszolódni. Hiszen ebben a korban már nem lehet a másikat megváltoztatni. Olyan ez, mint egy fa. A törzs és az ág megvannak, de a levelek kihajtanak, színesednek és a végén lehullanak. Egy embernél is vannak alapjellemek. Ezek nem megváltoztatható dolgok...de az apróságok, nos azok alakítgathatóak! Tehát lehet csiszolgatni a párunkat, de csak módjával. Lehet szépen fényesíteni, hogy nekünk még jobban csillogjon!

Visszatérve a vitákra. Lehet érveket ütköztetni, mert kell.....Az ember természet adta tulajdonsága, hogy a saját igazát próbálja megvédeni. Egy kapcsolatban fontos az érzelmi egyensúly és a folyamatos beszélgetés-megbeszélés iránti vágy.  Az ember felelős a tetteiért, a szavaiért, viselkedéséért és a döntéseiért! Tehát a vitákban is lehet megálljt parancsolni és soha nem késő meghúzni a vészféket! Persze, ha nincs kellő határozottság és akaraterő hozzá.....
Én nem vagyok vitapartner, mert nem szeretek vitatkozni. Ugyan ki szeret?! Én attól sokkal optimistább, vidámabb vagyok! Viszont csiszolódásnál elkerülhetetlenek ezek a csöppnyi vívások...érzelmi harcok.... Harcolni kell a mai világban mindenért és mindennel. A boldogságot nem adják sem ingyen, sem pedig könnyen!

Néha idegesít...hogy nem látok a fejébe, mert nem tudom mit szeretne és mire gondol. Bosszantó helyzet és számomra olyan, mint a gordiuszi csomó. Persze a végén olyan lehetek, mint Nagy Sándor! Most jut eszembe, hogy is szerettem ezt a történetet.....

Nos, elfogadom a másik nézőpontjait és a véleményét is! Megtanultam már régen: a vita nem vitatkozás és főleg nem veszekedés! Tehát a vita alapvető elemei a meghallgatás, az elfogadás, logikus érvelés és elemzés, közös döntés! Még egyszer a KÖZÖS DÖNTÉS!
Megbeszéltük és megértettük Tűzzel egymást. Még ez is működik, vagyis működőképes. Amíg ezt tudjuk így, addig minden olajozottan fog menni.....és előre.....
Kezdem megszeretni.....mert még ez is olyan felemelő vele. Boldog vagyok és tervezek. Hogy minek? Azért, mert az embernek legyenek céljai! Közös célok és együttes gondolatok.
Próbálom elfogadni azokat a nézőpontokat, melyeket ad. Szeretné, ha otthonosabban érezném magamat nála. Ezért eldöntöm, hogy vacsorát készítek...nála....
Együtt vacsorázunk és olyan idilli...talán romantikus is...naná!! Hát persze, hogy az!

Elfogadom, hogy ő szereti az ilyet. Én meg, meg fogom szeretni! Hiszen jó érzés, csak én vagyok néha merev!
Nem vagyok érzelemszegény, de mégis azt érzem néha: állítsátok meg a világot, mert ki akarok szállni!!
Persze a viselkedést sok minden befolyásolja: a környezet, a motiváció, az ember mentális és testi állapota.
Nem is értem magamat: a környezet szinte paradicsomi, a motiváció megvan (Tűz és a jövő vele) a testi állapotom sem aggasztó. Hiszen jól érzem magamat a bőrömben!  :-) 
A mentális állapotom pedig.... nincs itt baj! Rájövök: elengedem magamat és teret hagyok az érzéseimnek-érzelmeimnek!
Miután mindez ülepedik is, már vége is a vacsorának.
Aztán pedig később elcsattan az első CSÓK.

Élmények 8

Eltelt egy pár nap: eseménydúsan, pörgősen és teli izgalmakkal. Annyira jó érezni azt, hogy fontos vagy....
Van valaki, akinek hiányzol és aki hiányzik. Mert szeretve lenni jó! Még nem szerelem, nincsenek mély érzelmek, csak ragaszkodás. Őszinte érzelmek és önzetlen szeretet.... Igen, ez a párosítás egy kezdődő románc két legfontosabb alap pillére ám!
Jól érzem magamat! Nem, mintha nem lennék máskor boldog és jókedvű! Most viszont kivirultam! Mert van miért és kiért....
A napjaim annyira sablonosak lettek, de nem unalmasak! 
Telnek a napok és egyre többet vagyunk együtt. Olyan, mintha már több hét eltelt volna. Pedig csak most bontakozik ez a kapcsolat bimbócska és én óvatosan nyitogatom a szárnyaimat. A bimbó illatozik és én szeretném minden illatát magamba szívni....mert ez annyira édes és jóóóó!

Tartalmas programok és sok nevetés! Számomra fontos a jókedv.... Jut eszembe! Szokták is mondani: a nevetés a legjobb orvosság! Megvan! Hiszen ezért nem gyengélkedem sohasem!
Visszatérve: TŰZ... Figyelmes, szórakoztató és még sorolhatnám... Sokat sétálunk, mert Blöki igényli. Hiszen egy négylábúnak ez fontos esemény! Nekem pedig kikapcsolódás. Néha ugyan nehéz, mert egy hosszú nap után, ahol a munka kiszívja a maradék erődet.... nos, ott össze kell szedned magadat! Viszont azért a férfiért, aki fontos ez nem áldozat! Nem lehet áldozat!
Épülünk....napról - napra magasabban leszünk és én szinte a fellegekben járok! Néha Tűz türelmetlen, mert ő már szeretné ha én otthonosabban mozognék nála. Még idegen minden. Hiszen pár nap alatt semmi nem változhat. Hiába vagyunk már felnőttek, hiába tudom, hogy nem kell hónapokig futni a tisztelet köröket....De akkor is!

Napsütés, séta, mozi, barátok és még sok program.
Egymással.... annyira jó...végre valakivel együtt.....egy hullámhosszon!
Viszont ilyenkor jön a félsz!
Lehet minden ennyire idilli? Minden ennyire sima és olajozott? Ennyire egyszerű és kiszámítható máris?
A boldogságot az ember néha múló káprázatnak hiszi, míg a félelmet reális valóságnak. Szerintem egyik érzést sem szabad megkérdőjelezni! A félelem nem hatalmasodhat el rajtunk, mert akkor kudarcra vagyunk ítélve!!!
Bármekkora is volt addig a lelkesedésünk, a kudarc miatt alábbhagy. Mennyi értelme lenne ezt hagyni? Körülbelül annyi, mint részeg emberrel szót érteni! 

Tehát csak pozitívan szabad a jövőbe nézni és minden napot elkezdeni illetve befejezni. Akkor van esélyed arra, hogy boldog-boldogabb légy! Egy kedvenc idézetem, mely Ady Endrétől származik:
"Hiszem, hogy egymást szeretve, egymást megértve, könnyebb lesz élni, s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni."

Olyan ez, mint a boldogság kék madara:
mindig velünk van ha szeretjük egymást, viszont ha már nincs szeretet,bántjuk egymást és ha irigykedve figyeljük mások örömét akkor elrepül.....
Mert a  Kék Madár maga a boldogság és kalitkája maga az emberi szív!!!!

Még valami:

http://www.youtube.com/watch?v=_Xqb3MvuOCQ

Szóval NE legyél boldogtalan, hanem POZITÍV és csakis ELŐRE NÉZZ!!!!

Ezt vártam, erre vágytam tehát nem félek és emlékszel?

Fülig ér a szám!

Élmények 7

Ma lesz a nagy találkozás Tűzzel... Fűszerezett izgalom egész nap... Lehet így a munkára koncentrálni? Megerőltető, azt hiszem. Annyi minden fut át az agyamon, annyi minden eszembe jut. Régi emlékek és egy őrült érzés. Az ember szeretné, ha ez lenne a végső találkozás: az IGAZI. Mert megálmodta, mert reménykedik és annyira szeretne hinni benne! Úgy érzi ilyenkor az ember magát, mintha egy rózsaszín felhőn hasalna és nézne a messzeségbe...álmok...az igaziról...vágyak a jövőről....mert a remény hal meg utoljára.....

Elérkezett az én időm! Már délután van és 6 óra. Izgatottan sétálok a megbeszélt helyszínre. Romantikus a helyszín, mert fákkal és fűvel teli. Magamban még egy pár dolog megfogalmazódik, miközben a cipőcskémben tipegek a helyszínre. 2 esélyes ez a találkozás:
- lehet, hogy azzal a férfival találkozom, akivel majd turbékolva fogunk élni....és majd amikor meghalunk öregen, akkor egymás mellé temethetnek minket....
- találkozunk és olyan, mintha egy ideje el lenne temetve és csak az én kedvemért jött elő a nyughelyéről
Szóval az első találkozás legnehezebb és legkritikusabb része a kezdeti 15 perc. 
Egyszer csak megpillantom Őket. Hiszen nem egyedül jött, hanem a társával....mert ő már hozzá tartozik....a biztos és hűséges eb.
Bemutatkozunk és elkezdünk sétálni. Beszélgetünk, mert nekem ez sosem esett nehezemre. Szeretek mesélni.... mindenről..... persze értelmes és tartalmas dolgokról...az életről. De semmi esetre sem a volt páromról!  Érdekes, de eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Nincsenek nagy igényeink és valahol ugyanarra vágyunk mindketten: nyugalom, szeretet, társ, őszinteség, megbízhatóság, elismerés és figyelem. Talán ezek az egyezések, melyek megragadtak bennem. TŰZ....igen, tényleg TŰZ....Ápoltan, jó illattal, mosollyal és FÉRFI.
Repül az idő és sötét lett. Azt hiszem, régen sétáltam már ennyit.....nagyon régen!

Lassan éjfél, másnap munka. Nem tudunk elszakadni, mert annyira jó beszélgetni! Amikor nem érzed azt, hogy a másik idegen...mintha ezer éve ismernéd..... Nem mered elhinni, hogy ez az ember még egyedül kallódott a nagyvilágban! Szerencsésnek érzed magad, mert megtaláltad! Tényleg GYÖNGYSZEM, ó tényleg.... Már el kellene köszönni...de nem merek! Mi van, ha másnap már minden más lesz? Mi van, ha mégsem rám várt és én csak most rosszul érzem? Mi van akkor, ha csalódott és csak tehetséges színész, de ő még ezt nem tudja? Mindegy! A sors majd mindenre választ ad! Elköszönünk...örülünk, hogy megismertük egymást.... Heves szívdobogással megkeresem a kocsimat és hazaindulok. Talányokkal és kusza gondolatokkal, de jókedvűen és tempósan indulok el.

Hazaérvén letusolok, hogy lehűtsem magamat. Észhez kell térnem! Nem hagyhatom, hogy eluralkodjanak rajtam ezek a gondolatok! Lefekszem...és csörög a telefonom....TŰZ az! Csak hallani szerette volna a hangomat...még egy kicsit! Jajj, fent az égen ti Angyalok! Jó lenne, ha most az egyszer segítenétek! Csak egy kicsit szeretnék előre látni...megálmodni....azt, hogy ez jó lesz nekem! Hiszen olyan ez az egész lassan, mint egy álom! Az én álmom és a főszereplők mi vagyunk....
Álom...elálmosodom...amikor azt kívánom, bárcsak álmodnék tovább és nem is szeretnék ebből az egészből felébredni. Hiszen annyira jó! Boldogság....talán pillanatnyi, de annyira édes! Az ember sokszor őrülten űzi ezt az érzést: egyesek könnyen, mások nehezen boldogok.  Vannak, akik szemrebbenés nélkül átgázolnak mások boldogságán. Bármilyen célból: legyen ez saját boldogulásuk, saját örömük vagy csak egy múló öröm. Persze vannak olyanok is, akik attól boldogok, ha másokat boldoggá tudnak tenni. Én ezeket az embereket gyűjtöm magam köré...és talán ezért is érzem magamat szerencsésnek! Mert általuk boldog lehetek és az is vagyok! Én pedig igyekszem meghálálni nekik azt a sok jót...figyelmességemmel és szeretetemmel!
Ez egy varázslat..... A befektetett energia nem vész el.... megtérül sokszorosan!

Hidd el és csak figyeld......