Élmények 9

Eltelt egy hét...egy tartalmas hét. Persze, némi üröm is vegyült az örömbe. Voltak nézeteltéréseink, meg nem értett dolgaink és még sorolhatnám. Talán elkezdtünk összecsiszolódni. Hiszen ebben a korban már nem lehet a másikat megváltoztatni. Olyan ez, mint egy fa. A törzs és az ág megvannak, de a levelek kihajtanak, színesednek és a végén lehullanak. Egy embernél is vannak alapjellemek. Ezek nem megváltoztatható dolgok...de az apróságok, nos azok alakítgathatóak! Tehát lehet csiszolgatni a párunkat, de csak módjával. Lehet szépen fényesíteni, hogy nekünk még jobban csillogjon!

Visszatérve a vitákra. Lehet érveket ütköztetni, mert kell.....Az ember természet adta tulajdonsága, hogy a saját igazát próbálja megvédeni. Egy kapcsolatban fontos az érzelmi egyensúly és a folyamatos beszélgetés-megbeszélés iránti vágy.  Az ember felelős a tetteiért, a szavaiért, viselkedéséért és a döntéseiért! Tehát a vitákban is lehet megálljt parancsolni és soha nem késő meghúzni a vészféket! Persze, ha nincs kellő határozottság és akaraterő hozzá.....
Én nem vagyok vitapartner, mert nem szeretek vitatkozni. Ugyan ki szeret?! Én attól sokkal optimistább, vidámabb vagyok! Viszont csiszolódásnál elkerülhetetlenek ezek a csöppnyi vívások...érzelmi harcok.... Harcolni kell a mai világban mindenért és mindennel. A boldogságot nem adják sem ingyen, sem pedig könnyen!

Néha idegesít...hogy nem látok a fejébe, mert nem tudom mit szeretne és mire gondol. Bosszantó helyzet és számomra olyan, mint a gordiuszi csomó. Persze a végén olyan lehetek, mint Nagy Sándor! Most jut eszembe, hogy is szerettem ezt a történetet.....

Nos, elfogadom a másik nézőpontjait és a véleményét is! Megtanultam már régen: a vita nem vitatkozás és főleg nem veszekedés! Tehát a vita alapvető elemei a meghallgatás, az elfogadás, logikus érvelés és elemzés, közös döntés! Még egyszer a KÖZÖS DÖNTÉS!
Megbeszéltük és megértettük Tűzzel egymást. Még ez is működik, vagyis működőképes. Amíg ezt tudjuk így, addig minden olajozottan fog menni.....és előre.....
Kezdem megszeretni.....mert még ez is olyan felemelő vele. Boldog vagyok és tervezek. Hogy minek? Azért, mert az embernek legyenek céljai! Közös célok és együttes gondolatok.
Próbálom elfogadni azokat a nézőpontokat, melyeket ad. Szeretné, ha otthonosabban érezném magamat nála. Ezért eldöntöm, hogy vacsorát készítek...nála....
Együtt vacsorázunk és olyan idilli...talán romantikus is...naná!! Hát persze, hogy az!

Elfogadom, hogy ő szereti az ilyet. Én meg, meg fogom szeretni! Hiszen jó érzés, csak én vagyok néha merev!
Nem vagyok érzelemszegény, de mégis azt érzem néha: állítsátok meg a világot, mert ki akarok szállni!!
Persze a viselkedést sok minden befolyásolja: a környezet, a motiváció, az ember mentális és testi állapota.
Nem is értem magamat: a környezet szinte paradicsomi, a motiváció megvan (Tűz és a jövő vele) a testi állapotom sem aggasztó. Hiszen jól érzem magamat a bőrömben!  :-) 
A mentális állapotom pedig.... nincs itt baj! Rájövök: elengedem magamat és teret hagyok az érzéseimnek-érzelmeimnek!
Miután mindez ülepedik is, már vége is a vacsorának.
Aztán pedig később elcsattan az első CSÓK.