Nem tudom, de valahogy furcsa nekem ez az egész. A kezdeti ragaszkodás után már jönnek a szópárbajok. Én, aki sosem volt vitapartner! Messze elkerülöm az olyan embereket is, akik vitatkoznak!
Vannak dolgok, amikről nem érdemes vitatkozni. Vannak emberek, akikkel nem érdemes vitatkozni. Vannak dolgok amikről érdemes, vannak emberek akikkel érdemes vitatkozni....
Szóval nem szeretem. Nem akarom!!
Tűz.... néha sok(k)... Akaratos és mégis ragaszkodó. Viszont én megfulladok...már megint...még mindig!
Egy kapcsolatnak a kezdetek kezdetén csakis a másik megismeréséről kellene szólnia. Mi meg pár hét után úgy csinálunk, mint akik évek óta együtt vannak. Persze, nem szeretnék tinikori udvarlási köröket futni, de olyan furcsa ez az egész. Hirtelen belecsöppensz egy olyan életbe, aminek a szereplője vagy, de mégis kívülről mintha nem is magadat látnád. Ki ez a nő? Jó ez így neki? Mi ez a gyorsaság? Hova ez a rohanás?!
Tudom! Rohanó világban élünk.... Ez egy közhely, de mégis nagyon találó!
Nem is elég hogy rohan...egyre jobban gyorsul! Az elmúlt évtizedekben eszméletlen mértében megváltozott az életstílusunk, a szokásaink, az életmódunk, a mindennapjaink. Tehát gyakorlatilag az egész életünk.
Régen, ha elakartunk valamit intézni írtunk egy levelet. Postáztuk... Ma mit csinálunk? Megírjuk e-mailben.
Ha enni szeretnél? Rendelsz egy pizzát és legjobb esetben 20 perc múlva odaér. Szóval vagy robogsz ezzel a világgal, vagy elrobog melletted minden.....
Úgy látom, folyton utópiákat építünk, hogy reménykedhessünk. Ahogy egy utópia megbukik, máris másikat kell teremtenünk. Mert hogyan éljen az ember egy jobb világ víziója nélkül, anélkül a remény nélkül, hogy lehetséges egy jobb világ, hogy egyszer majd csak megteremtjük?
Kitaláltam mi kell nekünk! Mitől legyünk jobbak, nyugodtabbak és hogyan legyünk nagyobb figyelemmel egymás iránt: utazzunk el!
Mindegy hová, mindegy mikor és kivel. Egy a lényeg: pihenjünk!
Az ötlet tetszik Tűznek is és abban maradunk: wellness a legjobb döntés!
Az utóbbi időszakot ki kell pihenjük. Úgy érzem, a kettőnk közötti szoros kapocsnak meg kell lazulnia! Kicsit lazítani kell rajta, mert nekem olyan ez:
vágyni egy új cipőre, aztán megtalálni és hordani. Vágytál rá és a tiéd lett!
Aztán rájössz: 36-os lábra vettél fel 35-ös cipőt!
2 verzió van: vagy leveted és nem hordod, vagy pedig kinyújtod.... jelen pillanatban nézzük meg, mit lehet még ebből a kapcsolatból kihozni!
Hérakleitosznak, a görög filozófusnak volt egy nagyon találó gondolata, amit most megosztanék Veletek:
"A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés."
Tehát utazunk és megnézzük.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése