Élmények 11

Kapcsolat.... Erre vágyik az ember, amikor nincs senkije és magányos. Egyedül lenni nem jó! Most viszont azt érzem: talán mégis jobb lenne! Megtörtént az első nézeteltérés.... Jó, ha az ember megbeszéli de már az elején?! Ilyenkor még csak a rózsaszín ködnek kellene lennie...

Nem tudom, de valahogy furcsa nekem ez az egész. A kezdeti ragaszkodás után már jönnek a szópárbajok. Én, aki sosem volt vitapartner! Messze elkerülöm az olyan embereket is, akik vitatkoznak!
Vannak dolgok, amikről nem érdemes vitatkozni. Vannak emberek, akikkel nem érdemes vitatkozni. Vannak dolgok amikről érdemes, vannak emberek akikkel érdemes vitatkozni....
Szóval nem szeretem. Nem akarom!!
Tűz.... néha sok(k)...  Akaratos és mégis ragaszkodó. Viszont én megfulladok...már megint...még mindig!
Egy kapcsolatnak a kezdetek kezdetén csakis a másik megismeréséről kellene szólnia. Mi meg pár hét után úgy csinálunk, mint akik évek óta együtt vannak. Persze, nem szeretnék tinikori udvarlási köröket futni, de olyan furcsa ez az egész. Hirtelen belecsöppensz egy olyan életbe, aminek a szereplője vagy, de mégis kívülről mintha nem is magadat látnád. Ki ez a nő? Jó ez így neki? Mi ez a gyorsaság? Hova ez a rohanás?!
Tudom! Rohanó világban élünk.... Ez egy közhely, de mégis nagyon találó!
Nem is elég hogy rohan...egyre jobban gyorsul!  Az elmúlt évtizedekben eszméletlen mértében megváltozott az életstílusunk, a szokásaink, az életmódunk, a mindennapjaink. Tehát gyakorlatilag az egész életünk.
Régen, ha elakartunk valamit intézni írtunk egy levelet. Postáztuk... Ma mit csinálunk? Megírjuk e-mailben.
Ha enni szeretnél? Rendelsz egy pizzát és legjobb esetben 20 perc múlva odaér. Szóval vagy robogsz ezzel a világgal, vagy elrobog melletted minden.....

Úgy látom, folyton utópiákat építünk, hogy reménykedhessünk. Ahogy egy utópia megbukik, máris másikat kell teremtenünk. Mert hogyan éljen az ember egy jobb világ víziója nélkül, anélkül a remény nélkül, hogy lehetséges egy jobb világ, hogy egyszer majd csak megteremtjük?
Kitaláltam mi kell nekünk! Mitől legyünk jobbak, nyugodtabbak és hogyan legyünk nagyobb figyelemmel egymás iránt:   utazzunk el!
Mindegy hová, mindegy mikor és kivel. Egy a lényeg: pihenjünk!
Az ötlet tetszik Tűznek is és abban maradunk: wellness a legjobb döntés!
Az utóbbi időszakot ki kell pihenjük. Úgy érzem, a kettőnk közötti szoros kapocsnak meg kell lazulnia! Kicsit lazítani kell rajta, mert nekem olyan ez:
vágyni egy új cipőre, aztán megtalálni és hordani. Vágytál rá és a tiéd lett!
Aztán rájössz: 36-os lábra vettél fel 35-ös cipőt!
2 verzió van: vagy leveted és nem hordod, vagy pedig kinyújtod.... jelen pillanatban nézzük meg, mit lehet még ebből a kapcsolatból kihozni!

Hérakleitosznak, a görög filozófusnak volt egy nagyon találó gondolata, amit most megosztanék Veletek:
"A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés."
Tehát utazunk és megnézzük.....

Élmények 10

A körülöttünk lévő világ folyamatos mozgásban van és napról-napra változik. Miért is gondolom, hogy egy kapcsolatban mindig-minden állandó lesz? Mi ez, ha nem reménytelen álmodozás?!
Gyűrjük egymást és az érzelmeink hullámain szörfözünk.

Sokat beszélgetünk és egyre jobban kirajzolódnak a jellemvonásaink. Néha furcsaságokba botlok és megválaszolatlan kérdésekbe. Viszont nem várhatok ennyi ismeretség után mindenre választ. Hiszen kellenek a megérzések is és az ezzel járó gyomorbizsergető izgalmak......kellenek a talányok.....
Őszinteség-szókimondás. Talán ez a legjellemzőbb párosítás erre a mi titkos szövetségünkre. Nagyon fontos!
Elsősorban magunkkal kell őszintének lennünk, mert addig nem tudunk másokkal is azok lenni! Persze, az ember néha még magát is szeretné megkímélni, de ezzel csak magának árt! Amikor őszinte vagy, akkor kiadod magadat: a hiányosságaidat, a gyengeségeidet és sebezhető leszel! A világon a legnehezebb dolog őszintének lenni....mégis ez az egyetlen módja igaznak lenni! Mondhatnám úgyis, hogy keveseknek kincse ez a felismerés. Nem az én agyam szüleménye ez, de amikor valahol olvastam megragadt bennem. Elgondolkodtató.....és nagyon igaz!
Azt érzed: tolakodna és bugyogna elő az őszinteség. Mégis olyan sokszor választják az emberek a füllentést, a kegyes hazugságot és még sorolhatnám. Ezek a kisebb és néha nagyobb -nevezzük hazugságoknak- szinte már beléjük ivódtak és teljesen természetessé váltak. Azt hiszik egy idő után, hogy kikerülhetetlen és kötelező. Minden általuk mondott "őszinte" szó erre az alapra épül és ezen az alapon nyugszik.
Erre építsen valaki hosszútávon! Megnézném....  ;-)
Hol lehetsz őszinte igazán? 
Nos, ez csak egy kérdés részemről, a választ NEKED kell tudni és azonnal megválaszolni. Mert nekem megy! Az őszinteség sok mindenre megtanít! Kirostálja a barátaidat, erősíti a szerelmedet. Ezek az emberek, akik oly fontosak számodra mégis vagy éppen ezért vállalnak téged!
Az őszinteség erőt biztosít, hogy a tükörben ÖNMAGADAT lásd, hogy a lelkiismereted mindig tiszta legyen, mert tisztának teremtették! Hogy ki? Nos, ebbe nem mennék bele, de én hiszek BENNE.

TŰZ.... Néha kétségeim vannak az őszinteségével....lehet,hogy titkol valamit? Ezek a kételyek...az én kételyeim.....
Úgy gondolom, ami egyszer megfogalmazódik, annak van alapja. Tűzzel kapcsolatban is ezt vallom.
Túl sok a szabadideje és az enyémből is szeretne minél többet kapni. Viszont nekem osztani kell, mert rengeteg barátom van....akik fontosak....de nem lehetnek fontosabbak egy szerelemnél.....a szüleim...akiket nagyon szeretek....a munkám, amit bármilyen hihetetlen is, de nagyon szeretek!
Szóval, türelemre intem, de azt látom nehezen megy neki.
Néha azt érzem megfulladok. Túl sok az együtt eltöltött idő...ez a fajta kezdeti ragaszkodás....és nincs egyensúly. Talán azért, mert én kicsit szabadabb jellem vagyok. Szeretek szeretni és szeretve lenni, viszont nem szeretem ezt a fajta "bezártságot". Lelki fogság...azt hiszem ez a legtalálóbb szó erre.....

Élmények helyett észrevétel

Kedves Olvasóim!

Köszönöm Nektek az érdeklődést, a sok jó szót és levelet! Akik a hozzászólás résznél vállalják a nevüket és akik részemre írnak levelet - szóval mindenkinek!
Miért is ez a fejezet?
Átléptem azt a bűvös számot, mely melegséggel tölti el a lelkemet. Nem is reméltem, hogy ennyi embert érdekel a társkeresés és egyáltalán én... mert ugye, ez rólam szól. (persze sokszor megírják a férfiak is, hogy akár ők is írhatnák a soraimat, történeteimet.... ezzel egyetértek!)
628 emberke olvasta el a blogomat. Lehet, hogy van aki csak 1-2 fejezetet, de a statisztika alapján 90% végig olvassa.
Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, elsősorban saját szórakoztatásomra kezdtem és persze: ismerem a BARÁTAIMAT! Nekik is szántam. Azért NAGY betűvel barátok, mert ők már régóta hozzám tartoznak és ŐK az életem része.

Remélem egyszer arról is írhatok, mert hiszek benne:

mindenki megtalálta a boldogsága Kék Madarát!

Élmények 9

Eltelt egy hét...egy tartalmas hét. Persze, némi üröm is vegyült az örömbe. Voltak nézeteltéréseink, meg nem értett dolgaink és még sorolhatnám. Talán elkezdtünk összecsiszolódni. Hiszen ebben a korban már nem lehet a másikat megváltoztatni. Olyan ez, mint egy fa. A törzs és az ág megvannak, de a levelek kihajtanak, színesednek és a végén lehullanak. Egy embernél is vannak alapjellemek. Ezek nem megváltoztatható dolgok...de az apróságok, nos azok alakítgathatóak! Tehát lehet csiszolgatni a párunkat, de csak módjával. Lehet szépen fényesíteni, hogy nekünk még jobban csillogjon!

Visszatérve a vitákra. Lehet érveket ütköztetni, mert kell.....Az ember természet adta tulajdonsága, hogy a saját igazát próbálja megvédeni. Egy kapcsolatban fontos az érzelmi egyensúly és a folyamatos beszélgetés-megbeszélés iránti vágy.  Az ember felelős a tetteiért, a szavaiért, viselkedéséért és a döntéseiért! Tehát a vitákban is lehet megálljt parancsolni és soha nem késő meghúzni a vészféket! Persze, ha nincs kellő határozottság és akaraterő hozzá.....
Én nem vagyok vitapartner, mert nem szeretek vitatkozni. Ugyan ki szeret?! Én attól sokkal optimistább, vidámabb vagyok! Viszont csiszolódásnál elkerülhetetlenek ezek a csöppnyi vívások...érzelmi harcok.... Harcolni kell a mai világban mindenért és mindennel. A boldogságot nem adják sem ingyen, sem pedig könnyen!

Néha idegesít...hogy nem látok a fejébe, mert nem tudom mit szeretne és mire gondol. Bosszantó helyzet és számomra olyan, mint a gordiuszi csomó. Persze a végén olyan lehetek, mint Nagy Sándor! Most jut eszembe, hogy is szerettem ezt a történetet.....

Nos, elfogadom a másik nézőpontjait és a véleményét is! Megtanultam már régen: a vita nem vitatkozás és főleg nem veszekedés! Tehát a vita alapvető elemei a meghallgatás, az elfogadás, logikus érvelés és elemzés, közös döntés! Még egyszer a KÖZÖS DÖNTÉS!
Megbeszéltük és megértettük Tűzzel egymást. Még ez is működik, vagyis működőképes. Amíg ezt tudjuk így, addig minden olajozottan fog menni.....és előre.....
Kezdem megszeretni.....mert még ez is olyan felemelő vele. Boldog vagyok és tervezek. Hogy minek? Azért, mert az embernek legyenek céljai! Közös célok és együttes gondolatok.
Próbálom elfogadni azokat a nézőpontokat, melyeket ad. Szeretné, ha otthonosabban érezném magamat nála. Ezért eldöntöm, hogy vacsorát készítek...nála....
Együtt vacsorázunk és olyan idilli...talán romantikus is...naná!! Hát persze, hogy az!

Elfogadom, hogy ő szereti az ilyet. Én meg, meg fogom szeretni! Hiszen jó érzés, csak én vagyok néha merev!
Nem vagyok érzelemszegény, de mégis azt érzem néha: állítsátok meg a világot, mert ki akarok szállni!!
Persze a viselkedést sok minden befolyásolja: a környezet, a motiváció, az ember mentális és testi állapota.
Nem is értem magamat: a környezet szinte paradicsomi, a motiváció megvan (Tűz és a jövő vele) a testi állapotom sem aggasztó. Hiszen jól érzem magamat a bőrömben!  :-) 
A mentális állapotom pedig.... nincs itt baj! Rájövök: elengedem magamat és teret hagyok az érzéseimnek-érzelmeimnek!
Miután mindez ülepedik is, már vége is a vacsorának.
Aztán pedig később elcsattan az első CSÓK.

Élmények 8

Eltelt egy pár nap: eseménydúsan, pörgősen és teli izgalmakkal. Annyira jó érezni azt, hogy fontos vagy....
Van valaki, akinek hiányzol és aki hiányzik. Mert szeretve lenni jó! Még nem szerelem, nincsenek mély érzelmek, csak ragaszkodás. Őszinte érzelmek és önzetlen szeretet.... Igen, ez a párosítás egy kezdődő románc két legfontosabb alap pillére ám!
Jól érzem magamat! Nem, mintha nem lennék máskor boldog és jókedvű! Most viszont kivirultam! Mert van miért és kiért....
A napjaim annyira sablonosak lettek, de nem unalmasak! 
Telnek a napok és egyre többet vagyunk együtt. Olyan, mintha már több hét eltelt volna. Pedig csak most bontakozik ez a kapcsolat bimbócska és én óvatosan nyitogatom a szárnyaimat. A bimbó illatozik és én szeretném minden illatát magamba szívni....mert ez annyira édes és jóóóó!

Tartalmas programok és sok nevetés! Számomra fontos a jókedv.... Jut eszembe! Szokták is mondani: a nevetés a legjobb orvosság! Megvan! Hiszen ezért nem gyengélkedem sohasem!
Visszatérve: TŰZ... Figyelmes, szórakoztató és még sorolhatnám... Sokat sétálunk, mert Blöki igényli. Hiszen egy négylábúnak ez fontos esemény! Nekem pedig kikapcsolódás. Néha ugyan nehéz, mert egy hosszú nap után, ahol a munka kiszívja a maradék erődet.... nos, ott össze kell szedned magadat! Viszont azért a férfiért, aki fontos ez nem áldozat! Nem lehet áldozat!
Épülünk....napról - napra magasabban leszünk és én szinte a fellegekben járok! Néha Tűz türelmetlen, mert ő már szeretné ha én otthonosabban mozognék nála. Még idegen minden. Hiszen pár nap alatt semmi nem változhat. Hiába vagyunk már felnőttek, hiába tudom, hogy nem kell hónapokig futni a tisztelet köröket....De akkor is!

Napsütés, séta, mozi, barátok és még sok program.
Egymással.... annyira jó...végre valakivel együtt.....egy hullámhosszon!
Viszont ilyenkor jön a félsz!
Lehet minden ennyire idilli? Minden ennyire sima és olajozott? Ennyire egyszerű és kiszámítható máris?
A boldogságot az ember néha múló káprázatnak hiszi, míg a félelmet reális valóságnak. Szerintem egyik érzést sem szabad megkérdőjelezni! A félelem nem hatalmasodhat el rajtunk, mert akkor kudarcra vagyunk ítélve!!!
Bármekkora is volt addig a lelkesedésünk, a kudarc miatt alábbhagy. Mennyi értelme lenne ezt hagyni? Körülbelül annyi, mint részeg emberrel szót érteni! 

Tehát csak pozitívan szabad a jövőbe nézni és minden napot elkezdeni illetve befejezni. Akkor van esélyed arra, hogy boldog-boldogabb légy! Egy kedvenc idézetem, mely Ady Endrétől származik:
"Hiszem, hogy egymást szeretve, egymást megértve, könnyebb lesz élni, s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni."

Olyan ez, mint a boldogság kék madara:
mindig velünk van ha szeretjük egymást, viszont ha már nincs szeretet,bántjuk egymást és ha irigykedve figyeljük mások örömét akkor elrepül.....
Mert a  Kék Madár maga a boldogság és kalitkája maga az emberi szív!!!!

Még valami:

http://www.youtube.com/watch?v=_Xqb3MvuOCQ

Szóval NE legyél boldogtalan, hanem POZITÍV és csakis ELŐRE NÉZZ!!!!

Ezt vártam, erre vágytam tehát nem félek és emlékszel?

Fülig ér a szám!

Élmények 7

Ma lesz a nagy találkozás Tűzzel... Fűszerezett izgalom egész nap... Lehet így a munkára koncentrálni? Megerőltető, azt hiszem. Annyi minden fut át az agyamon, annyi minden eszembe jut. Régi emlékek és egy őrült érzés. Az ember szeretné, ha ez lenne a végső találkozás: az IGAZI. Mert megálmodta, mert reménykedik és annyira szeretne hinni benne! Úgy érzi ilyenkor az ember magát, mintha egy rózsaszín felhőn hasalna és nézne a messzeségbe...álmok...az igaziról...vágyak a jövőről....mert a remény hal meg utoljára.....

Elérkezett az én időm! Már délután van és 6 óra. Izgatottan sétálok a megbeszélt helyszínre. Romantikus a helyszín, mert fákkal és fűvel teli. Magamban még egy pár dolog megfogalmazódik, miközben a cipőcskémben tipegek a helyszínre. 2 esélyes ez a találkozás:
- lehet, hogy azzal a férfival találkozom, akivel majd turbékolva fogunk élni....és majd amikor meghalunk öregen, akkor egymás mellé temethetnek minket....
- találkozunk és olyan, mintha egy ideje el lenne temetve és csak az én kedvemért jött elő a nyughelyéről
Szóval az első találkozás legnehezebb és legkritikusabb része a kezdeti 15 perc. 
Egyszer csak megpillantom Őket. Hiszen nem egyedül jött, hanem a társával....mert ő már hozzá tartozik....a biztos és hűséges eb.
Bemutatkozunk és elkezdünk sétálni. Beszélgetünk, mert nekem ez sosem esett nehezemre. Szeretek mesélni.... mindenről..... persze értelmes és tartalmas dolgokról...az életről. De semmi esetre sem a volt páromról!  Érdekes, de eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Nincsenek nagy igényeink és valahol ugyanarra vágyunk mindketten: nyugalom, szeretet, társ, őszinteség, megbízhatóság, elismerés és figyelem. Talán ezek az egyezések, melyek megragadtak bennem. TŰZ....igen, tényleg TŰZ....Ápoltan, jó illattal, mosollyal és FÉRFI.
Repül az idő és sötét lett. Azt hiszem, régen sétáltam már ennyit.....nagyon régen!

Lassan éjfél, másnap munka. Nem tudunk elszakadni, mert annyira jó beszélgetni! Amikor nem érzed azt, hogy a másik idegen...mintha ezer éve ismernéd..... Nem mered elhinni, hogy ez az ember még egyedül kallódott a nagyvilágban! Szerencsésnek érzed magad, mert megtaláltad! Tényleg GYÖNGYSZEM, ó tényleg.... Már el kellene köszönni...de nem merek! Mi van, ha másnap már minden más lesz? Mi van, ha mégsem rám várt és én csak most rosszul érzem? Mi van akkor, ha csalódott és csak tehetséges színész, de ő még ezt nem tudja? Mindegy! A sors majd mindenre választ ad! Elköszönünk...örülünk, hogy megismertük egymást.... Heves szívdobogással megkeresem a kocsimat és hazaindulok. Talányokkal és kusza gondolatokkal, de jókedvűen és tempósan indulok el.

Hazaérvén letusolok, hogy lehűtsem magamat. Észhez kell térnem! Nem hagyhatom, hogy eluralkodjanak rajtam ezek a gondolatok! Lefekszem...és csörög a telefonom....TŰZ az! Csak hallani szerette volna a hangomat...még egy kicsit! Jajj, fent az égen ti Angyalok! Jó lenne, ha most az egyszer segítenétek! Csak egy kicsit szeretnék előre látni...megálmodni....azt, hogy ez jó lesz nekem! Hiszen olyan ez az egész lassan, mint egy álom! Az én álmom és a főszereplők mi vagyunk....
Álom...elálmosodom...amikor azt kívánom, bárcsak álmodnék tovább és nem is szeretnék ebből az egészből felébredni. Hiszen annyira jó! Boldogság....talán pillanatnyi, de annyira édes! Az ember sokszor őrülten űzi ezt az érzést: egyesek könnyen, mások nehezen boldogok.  Vannak, akik szemrebbenés nélkül átgázolnak mások boldogságán. Bármilyen célból: legyen ez saját boldogulásuk, saját örömük vagy csak egy múló öröm. Persze vannak olyanok is, akik attól boldogok, ha másokat boldoggá tudnak tenni. Én ezeket az embereket gyűjtöm magam köré...és talán ezért is érzem magamat szerencsésnek! Mert általuk boldog lehetek és az is vagyok! Én pedig igyekszem meghálálni nekik azt a sok jót...figyelmességemmel és szeretetemmel!
Ez egy varázslat..... A befektetett energia nem vész el.... megtérül sokszorosan!

Hidd el és csak figyeld......