Társas magány

Régen, nagyon régen jártam erre.
A minap belém hasított a felismerés: miért is hanyagolom ezt a fórumot? Erre a gondolatomra száz meg megannyi kifogást gyártottam rögtön. Aztán valahogy egyik sem volt elég jó arra, hogy nyugodtan el is fogadjam azt...
Egyre többen vannak körülöttem, akik magányosan élik mindennapjaikat. Keresik még mindig a leendő párjukat, férjüket, megálmodott gyermekük édesapját. A másik fele az ismerőseimnek már párkapcsolatban él.
Itt rögtön meg is állnék!
Ezt is kétfelé választanám: egyik része BOLDOG párkapcsolatban, viszont a másik része csak kapcsolatban él. Én ezt mindig így hívom: társas magány.
Ismerős ez nekem is,volt az életemben ilyen is. Hála, csak volt! Tanultam belőle, igaz akkor még csak a húszas éveim közepét tapostam...

 

Együtt élsz valakivel hosszú évek óta... 

Semmi nem történik,telnek a napok-hetek-hónapok-évek.
Váltják egymást az évszakok és egyszer csak azt veszed észre: valahogy elillant valami a kapcsolatból, valami elveszett, elkopott és már nincs. Már nem a tiéd és nem is érzed benne komfortosan magadat. Olyan kényelmetlen ez az egész, de nincs erőd és bátorságod változtatni. Azt hiszed, ettől jobbat nem érdemelsz és nincs is. Próbálsz mentségeket találni és megmagyarázod magadnak, miért is jó ez így ahogy van. Miért nem lehet jobb életed, miért nem jár neked a boldogság és miért nem érdemled ezt meg. Sóvárogva gondolsz egy jobb kapcsolatra, egy kis figyelmességre és néha egy kedves szóra, egy érintésre... Álmodozol....napról-napra. 

Egy kapcsolatban a magányosság depresszióssá tesz. Nem tudod hirtelen megosztani a gondodat, örömödet... Hiányzik már egy jó ideje az egymással való kommunikáció! Az egymás iránti figyelem, mely azt mutatja hogy mennyire vagy a párodnak fontos. Kölcsönösség... ne csak az egyikőtök zúdítsa a másikra a bánatát vagy az örömét. Legyen mindig hallgatóság...aztán persze vélemény is.
A magány akkor érezhető, amikor már nincs beszélgetés, nincs visszajelzés és már megerősítés sem. :-(

Aztán azon veszed észre magadat, hogy elfut melletted az élet!
2 választásod van: vagy felrázod a kapcsolatodat és újra életet lehelsz belé, vagy megadod neki az utolsó kegyelemdöfést. 

Mindig próbáld meg az előbbit, és a lelkiismereted is csak ennek fényében lesz nyugodt.

Sokan azt gondolják, azért nem találnának maguknak párt, mert nem elég értékesek...

 

Pedig ez nem így van!  

Nagyon  is értékesek vagyunk! Csak sokszor ezt végig sem gondoljuk...

Vissza kell nyerned elsősorban az emberi méltóságodat, a nőiességedet! Az igazság felé kell irányítani a gondolataidat, újra kell gyakorolnod a tiszteletet, az emberi kedvességet, a harmóniára való törekvést és meg kell a szívedet tisztítani... 

Újra kell felismerni, hogy mi a helyes és a helytelen, mi az alkalmas és az alkalmatlan. Amikor ezeket megtalálod, akkor a belső békéd kezd helyreállni és az önmagadba való hited is megerősödik.
Hinni kell önmagadban és abban, hogy képes vagy bármire! 
A boldogság mindenkinek jár, de azt nem szabad elfelejtened:  nem létezik boldogság, boldog ember, cél-célok nélkül! A célok felé haladva az akadályokat leküzdve lehet boldog az ember.

Egyszer pedig kisüt a nap és nincs több akadály, jön egy jobb és szebb nap!