Örömmel vettem tudomásul, hogy 5 országban olvassátok a blogomat és 1000 feletti lett az olvasóim tábora.
(Magyarország, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Románia és Egyesült Királyság)
Igyekszem minden kérdésre válaszolni, amit személyesen nekem írtok. Addig is kérem türelmeteket, próbálom minél gyorsabban pótolni ezt a hiányosságomat. Néha elkeserít, hogy az általam megírt érzéseket ennyien megtapasztaltátok....
Szeretném, ha minél kevesebb olyan levelet kapnék ami arról szól, hogy tudjátok miről is írok és mit is érzek!
Ahová tudtok írni: (akkor nem kell egy közösségi portált erre használni)
g.erikaa@freemail.hu
Folytatódjon hát a történet!
Miután hazaértünk, leroskadtam. Próbáltam összegezni az utazás alatt felgyülemlett érzéseimet. Próbáltam megválaszolni a bennem sokasodó kérdéseket. Bekapcsoltam a gépemet... Szerettem volna a legkedvesebb barátnőmmel beszélgetni. Ilyenkor meghallgat...más nem kell, mert Ő tudja....csak erre van szükségem!
Mivel nem találtam gép előtt, így gyorsan megnéztem a leveleimet.
Nem kellett volna!
Egy levél várt....egy idegen férfitól.....a levélben pedig egy link, melyre szeretné, hogy klikkeljek.
Ideges lettem! Mit fogok látni? Miért küld nekem bármit is ez a férfi? Hiszen házas! Miért nem írta le, hogy mit akar???
Olyan lettem, mint a mesében a szegény legény: egy életem egy halálom, én megpróbálom!
Mi ez? Valamit nem értek? Mit keresek egy társkereső oldalon?
TE JÓ ÉG!!!!!
Hiszen ez TŰZ adatlapja! Nem hiszek a szememnek! Mit keres itt? Hiszen neki már itt vagyok! Neki már nem kell pár....azt mondta, rám várt....én vagyok, akivel el tudja képzelni!
Nem értem! Megnézem jobban, hátha mégsem igaz! A regisztrálás ideje még a megismerésem előtt történt, de az utolsó belépés: MA.
Jajj.....néma csend lett és döbbenet! Az első szó, ami eszembe jut: álszent.
Míg a hűtlen hirtelen mutatja ki a foga fehérjét és okoz döbbent zsibbadtságot, addig az álszent felismeréséhez idő kell. Ha megtörtént a felismerés, nem különösebben nagy gond megmosolyognunk. Viszont ha a párodról van szó? Nos akkor olyan érzés, mintha a lábunkra szeretnék illeszteni a spanyolcsizmát! Na, nem megyek annyira vissza az időben... a középkori fájdalmak nem hasonlíthatók a szív fájdalmához!
Becsapottnak érzem magamat. Ha szíved, lelked odaadod és hiszel a kezdődő kapcsolatbimbócskában...akkor sem leszel megbecsülve! Nem tudom miért és kinek kell megjátszani...miért nem lehet csak egyszerűen ÖNMAGUNKAT adni?? A jót a legtöbbször nem becsülik mert olyan természetes, hogy jó és van, illetve jár! Mi van akkor ha egyszer már nem jár?! Mi van ha későn veszi majd észre az ember, hogy ott volt a kezében csak nem fogta eléggé? Mi kell ahhoz, hogy az ember azt mondja magának: elég, kész, vége! Kell-e meghallgatni a magyarázatot, mely cselekedetre nincs is megfelelő magyarázat? Még egy esélyt megér, hogy tudj bízni? Mert ha belegondolsz vesztenivalód onnantól nincs, hogy becsaptak!
A történetnek most vége, de nincs befejezve! A valós befejezést még egy kicsit megtartanám....
Játékra hívlak Benneteket Kedves Olvasóim!
Írjátok meg nekem, Ti hogyan döntöttetek volna? Az én döntésem már végleges, de kíváncsivá tesztek hiszen megannyi véleménnyel bírtok!
A leveleitekből fogok idézni, tehát aki nem szeretné: jelezze a levelében!
Miért ez a játék? Mert játszani jó! Érezni, hogy még megbújik bennünk a gyermek! A vidámság és a játék az angyalok útja. Azt szeretném, ha Te is minél több vidámságot engednél be az életedbe!
Ne feledd: a vidámság nem luxus, hanem elemi szükséglet!
Tehát játszunk egy kicsit együtt!
Várom a leveleiteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése