MOSOLY nem írt semmit. Egy betűt sem... A kutyafáját! Miért esik ez nekem ilyen rosszul? Persze, hisz vártam! Csalódott vagyok, de nem is értem magamat. Miért gondolom, hogy csak nekem ír? Csak velem levelezik? Csak én vagyok az egyetlen nő a számára?
Megannyi kérdés fogalmazódott meg bennem, de minek is agyalok?
Kis vigasz, hogy TŰZ írt. Szeretne találkozni....én meg rossz passzban vagyok....Ha az ember tudná magát fenékbe billenteni, akkor én ezt most megtenném. :-)
Legyek bátor és vállaljam be a találkozót? Vagy maradjak gyáva, kérjek még időt és leveleket? Mit csináljak? Szerintem erőt veszek magamon és bátor leszek! Mit bátor?! HŐS!
Jelzek, hogy találkozzunk. Amikor elküldöm a választ, akkor elbizonytalanodom..... Mi a vihart csinálok én?! Mi szükségem van az ilyesféle izgalomra? Miért kell újra és újra vadidegen férfiakkal találkozzam ahhoz, hogy ne legyek egyedül?
Kezdem unni ilyenkor az ittlétet. Az érzés miatt, ami a földbe döngöl és a lelkembe elbújik a nap. Vagyunk egy páran akik normális, értelmes emberek. Akik a franc se tudja miért, de itt ülünk! Inkább a párunk kezébe kellene kapaszkodva sétáljunk, összebújni a takaró alatt, szerelmet vallani egy hűvös őszi estén, fogócskázni az esőben (mert nagyon jó és próbáld ki!) BÁRMIT! Csak ezt ne! Lelketlen, kiégett és üres testek leszünk....
Most 2 választásom van:
- itt agyalok és majd 70 évesen kiöregszem ebből a társkeresősdiből
- megyek és kockáztatok
Az utóbbi mellett döntök és megrázom magamat. Igen, csak optimistán...és lám! A napocska újra kezd kisütni és a lelkemet melegíti a sugara! Bátraké a szerencse! Találkozzunk!
Jönnek a gondolatok: megyek és megkeresem a boldogságomat. A másik felemet és minden lehetőség egy újabb esély kapuja!
Emlékeztek arra amikor belevéstük a nevünket egy fába? Amikor azt hittük, hogy a szerelmünk együtt növekszik a fával és örökké fog tartani? Ilyenkor előtörnek az emlékek.....hogy milyen jó párban lenni.....milyen jó EMBERNEK......és boldognak lenni!
Társkeresés...internetes.....érzékeny téma.....
Van véleményünk róla: megvetjük, szeretjük, istenítjük, gyűlöljük. Persze, ha valaki megkérdezi, bőszen le is tagadjuk, nekünk nincs is közünk hozzá! Ugyan mi is lenne?!
Mégis sokan vagyunk, akik estéről-estére ezeken az oldalakon éjszakákba menően múlatjuk itt az időt.
Ha valaki megkérdezi: miért? Gyorsan rávágjuk: csak jókat beszélgetünk, barátkozunk és úgysem hiszünk másban! Közben meg fél szemmel azt lessük, mikor kapunk új levelet végre!
Számtalan nő és férfi választja az ismerkedés ezen formáját részben időhiány, részben pedig kényelmi okok miatt. Igaz, ezt már említettem: hátradőlve...emlékszel? ;-)
Egy dolgot azért nem szabad elfelejteni, mielőtt feladod majdnem és nekikeseredsz végérvényesen:
...aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Tehát minden korpa között van némi disznó!
Ez a saját hülyeségem és értelmezésmódom...de néha bejön.....
A lényeg : ebbe a rendszerbe is beépült - ahogyan a való világba is - a CSALÓDÁS.
Nem biztos, hogy díszmenet lesz! Mindenki készüljön fel, hogy lesznek válasz nélkül maradt e-mailek, eltűnt pasik és követelőző majd a későbbiekben mindent tudó és kioktató stílusú levelek.
Ez van! De aki feladja, az már az elején tegye meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése