Hahóóóó itt vagyok!

Kedveskéim!


Lassan olyan leszek, mint a nagy Houdini....
Eltűnök,aztán csak egyszer huhh előkerülök! :-)
Mindig vannak olyan történések,melyek miatt érdemes "tollat" ragadni. Olyan érzések, amik nem maradhatnak meg bennem megosztatlanul. Hiszen annyira, de annyira jó örülni minden apróságnak!
Nem kellenek ide nagy dolgok!

Te tudsz bárminek örülni? 

Tudod mindennek a jó oldalát látni? 

Tudod megbecsülni azt, amid van? 

Tudod, hogy nagy kincs az egészséged? 

Tudod, hogy milyen jó, mert van mit enned? 

Tudod, hogy éjszaka nyugodtan tudod álomra hajtani a fejedet,mert van hol?

Tudod, hogy vannak körülötted akik szeretnek önmagadért?

Tudod, hogy apróságokkal is ugyanolyan boldog lehetsz?

Nos????? 

EZ A POHÁR NEKED FÉLIG ÜRES vagy FÉLIG TELE van??

 

Hétvégén jövök és megbeszéljük...

Egy tuti: nekem félig teli! 

Remény

Ezt a bejegyzésemet egy olyan NŐnek ajánlom, akit sikerült megismernem egy pár hete.

Egy olyan remek embernek, akiből sajna a mai világban már egyre kevesebb van. Aki remek Anya, és egy igen értékes ember! Majd idővel remek pár és feleség is lesz!
Hogy miért vagyok ennyire optimistán előre látó?
Nos azért, mert a jó emberek mindig megtalálják a párjukat! Sosem maradnak egyedül, hiszen annyira pozitívak, értelmesek és őszinték....az ilyen emberek nem lehetnek örökké magányosak!!!

A magányra nincs csoda recept, egyszerűen csak van. Nem kérdezi szeretnéd-e, egyszerűen csak az életed része lesz! A kérdés csupán az, meddig szeretnéd a szíved egy darabját albérletbe kiadni neki! :-)
A mai világban nem könnyű egyedül, társ nélkül. Ami némi vigaszt nyújthat a magányra, azok a barátok, a gyermekek és a család. A fontossági sorrend néha változik, de szerencsére vannak körülöttünk emberek.
Nem könnyű ismerkedni és sokszor még az is kérdés hogy hol? Hiszen munka után rohanunk haza és kezdődik az otthoni pár órás őrület. Rendbe szedni a lakást és még pihenni is kellene! Egy nap persze 24 órából áll, de pihenni és feltöltődni is kellene valamikor!

Személy szerint hiszek a sorsban.
Abban, hogy mindenkinek megvan a párja a Földön. 
Abban, hogy alapjában minden ember jónak születik.
Abban, hogy saját sorsunk kovácsa mi magunk vagyunk.
Abban, hogy képes vagy rá!
Abban, hogy a remény hal meg utoljára....

Képzeld el, kit szeretnél magad mellett tudni! Tervezz! Bízz magadban!
A kisugárzásod fontos, hiszen az látszik.... A boldogság egy hosszú folyamat. Titkolózol, elhallgatsz...aztán szépen lassan megnyílsz a világ felé....lassan....idővel....
Nézz szembe azzal, ami fáj. Nem baj, ha fáj! Meg kell értened önmagadat, azt hogy mi-miért történik és mi-mire tanít. Látnod kell, hogy semmi nincs hiába és minden érted történik: hogy jobb és erősebb ember légy!  Aztán majd eljön az az időszak, amikor már a tükörbe mersz nézni és a múlt már csak homályos lesz, hiszen a jövőből táplálkozol. Persze a múlt sosem tűnik el, és mindig a szívedben marad. Viszont lesz önbizalmad, hiszel önmagadban! A boldogságot kockáztatják azok, akik hallgatnak és nem mernek a tükörbe nézni....

Ahogyan a nőknél, úgy a férfiaknál is vannak, akik keresik a párjukat. Akik nem tudják hogyan találják meg! Közöttük is vannak értékes és jó emberek! Bármikor eljöhet a pillanat! Nyitott szemmel kell járni és emelt fővel! Láss és megláss! Aztán pedig merj és bízz magadban! Hiszen tudod: jó ember vagy és megérdemled a jót!
Sose feledd:

"Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.” 

Itt az ősz és a hideg...

Valahogy ismét elrepült a nyár és elvitte a meleget is magával. Az ősz nem várt és számomra valahogyan mintha egy csettintésre megérkezett volna....

Az emberek arcáról eltűnt a mosoly, a jókedv. Olyan kedvtelen, szomorkás, fázós hangulatú lett mindenki.
Emberek! Ébresztőőőőőő! Nincs itt a világvége! Számomra az ősznek is vannak szépségei...
Gyönyörű színek, csodás illatok, és a friss levegő. Néha esik, néha fúj, de a miénk! :-)

Már Petőfi Sándor is megírta annak idején:
"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem, de szeretem."

Tele mindenki lelke a nyári élményekkel, feltöltődtünk és talán kipihentük magunkat. A legközelebbi nagyobb pihenés már csak karácsonykor lesz. Addig is nem játszhatunk medvét...nem alhatjuk át a hideget,a telet.

Hogyan kerülhetjük el, hogy ne üljön vállunkra a depresszió és a rosszkedv ezeken a napokon?

Én személy szerint mindig feldobom magamat valamivel. Egy reggeli finom cappuccino nálam csodákra képes. Legyen habos-fahéjas és meleg! :-)

Imádom, amikor kortyolgatom és közben megtervezem a napomat. Minden fejben dől el. Nem szeretnék egész nap morgós lenni és barátságtalan. Alapjában véve még a morcos embereket is szeretem.... Mennyivel jobb ilyen gondolatokkal indítani a napot! Sose indulj el otthonról korgó gyomorral! Úgyis egy rohanás az egész nap, legalább alapozzuk meg! Bedarál a munka, a kapkodásnak sosincs vége és próbálod utolérni magadat...persze sosem sikerül, mert a feltornyosult feladatok elé mindig betolakodnak újabbak és fontosabbak! :-)
Aztán szeretem még a türelmet gyakorolni. Próbáltad már azt, ha egy kollégád rossz passzban van és úgy zsigerből rád förmed, akkor mosolyogva, normálisan visszaszólsz? Hirtelen megdöbben és normális hangnemre vált. Elszégyelli magát... Nem kell mindig alkalmazni a jól ismert közmondást:

Persze, ha valaki egy született ősbunkó....Nos neki elég büntetés magát is elviselnie! :-)
Amennyiben nincs időd ebédelni, (ilyen ember nincs is a földön!)  állj meg egy kicsit és kapj be egy müzliszeletet. Éhesen nem leszel aktív és még kedves sem...nemhogy mosolygós és jókedvű.
Délután a munkának vége, hacsak a főnököd nem egy robotpilótát szeretne alkalmazni. Na jó...én sem látom néha az aznapi napsütést és olykor már csak bányász fejlámpával a fejemen találom meg az űrkompomat!

Home, sweet home...
Végre hazatalálok és azt teszem, amihez kedvem van! Megfőzöm a kedvenc vacsorámat, a finom meleg teámat, veszek egy forró illatos fürdőt, bekucorodom az ágyikóba. Olvasok vagy csak bámulom a kommunikációs ládikát. Már nem is érdekel, ki-miért és mit tett és ki-miért rabolt, ölt és hazudik. Nem engedem be az ágyamba ezeket a negatív információkat. Csak a jót hallgatom, nézem és örülök annak, hogy ez a nap is eltelt, mit eltelt! Jól telt, tartalmas volt és fontos alkatrésze lehettem egy gépezetnek.
Hálát adok, hogy egészséges vagyok, a családom és a barátaim szeretnek és mennyire jó dolgom van: van mit ennem és meleg ágyikóban fekhetek.
Kell ennél egy napra több?

Kellemes hetet kívánok Nektek és próbáljatok ki így egy napot!

Apró boldogságok

Mitől kezdődhet jól egy napod és miért fontos, hogy jól induljon?
Nem elég a pozitív gondolkodás gyakorlása, néha egy kicsit tettekkel is kell segíteni mindezt.
Nekem sokszor elég annyi is, hogy a reggelem a kedvenc szeánszom szerint induljon el. Ez garancia egy jó nap kezdetére.
Ma reggel ismét így indult:
megfőztem a kedvenc rétegesemet. Vaníliás-habos-fahéjas latte macchiato. Amikor jönnek hozzám vendégségbe barátok, kollégák, családtagok vagy ismerősök, mindig kedveskedem nekik egy ilyen csodával.
Lassan már Ők is imádják.  :-)

Mellé egy kis édességet ettem, mert megérdemlem! :-) Köszi Erám, ehhez most Te segítettél hozzá. A tegnapi kolléganős jó hangulatú teadélutánról maradt itt - hála. Tudom, tudom... egészségesebben kellene, de most ez annyira jó! Néha kell bűnözni, majd napközben kicsit kiegyensúlyozom a reggeli "vétkemet".

Megnéztem az egyik és talán a legkedvesebb filmemet, mert annyira szeretem. Lassan kibújok az ágyból és elmegyek sétálni, mert olyan szépen süt a nap, hogy ez kihagyhatatlan. Várom a tavaszt, a meleget, a napfényt és azt, hogy a sétáló emberek arca egy kicsit kedvesebb legyen....
Szeretek kilépni az ajtón és a napfénytől fürdőző arcommal a következőre gondolván lépkedek:
milyen hálás is lehetek! Egészségben, szeretetben és lelki egyensúllyal sétálhatok. Boldognak lenni jó!
Nem foglalkozom a múlttal, élvezem a jelent! Elfogadom a környezetemet, nem kell mindenáron megértsem. Hálás vagyok a családom szeretetéért, a párom örök rajongásáért, a barátaim barátságáért. Miért kellene olyan dolgok után sóvárognom, amik ezt nem írhatják felül? Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink...

 

Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos nagy tévedés! Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, idegessé,csalódottá, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A megálmodott vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja ideig-óráig... Ezt az érzést ne tévesszük ezt össze a boldogsággal!

Amikor megkérdezek 2 embert, mi is a boldogság, akkor sosem kapok két egyforma választ. Hiszen mindenkinek mást és mást jelent. Van, aki tárgyi feltételekhez köti és van akit a testi-lelki rész tesz boldoggá. Olyannal is beszélgettem, aki nem is tudta megfogalmazni, mert olyan magasröptű elképzelése volt a boldogságról...

Amennyiben egyszerű, kis dolgoknak is örülünk, ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha mindennap készek vagyunk valami újat megtanulni, ha sietség és szünet nélkül haladunk céljaink felé, ha nem pazaroljuk időnket-energiánkat "tyúkperekre" , akkor boldognak nevezhetjük magunkat.
Éljünk képzelőerőnkkel képzelgés nélkül, álmodjunk megvalósítható álmokat, vállaljunk értelmes kalandokat, szeressünk mérlegelés nélkül – mindezekkel elérhetjük a boldogság kapuját.
Próbáljátok ki egy kicsit!

Megéri....

Jómagam

Gonoszság felsőfokon

Kellemes idő, kellemes hétvége. Talán egy valami árnyékolta be ezt egy picit...
Ma az egyik kedvenc éttermemben ebédeltem. A pincérek az általam felállított értékrendekkel rendelkeznek, így garantált az én jókedvem is. :-)
Mosoly, hangos köszönés és a pontos kiszolgálás. Látszik, hogy szeretik a munkájukat, a vendégeket és egyáltalán: emberek között lenni jó!

 

Miután a finom habos kávémat iszogatom egy leheletnyinek cseppet sem mondható fahéjheggyel a tetején, megüti a fülemet valami: Halló-halló felkiáltás egy rekedtes hangú hölgytől. 
Néma csend és köszönés:
- Szép jónapot kívánok! Miben segíthetek?
- Miiit? Azért jöttem,hogy könyvet olvassak! Ide miért jönnek az emberek?! Tán nem azért,hogy egyenek? Nos képzelje,én is ezért jöttem! Úgy látom van hely bőven!
Erre az eddigi tétovázást felváltja a sietős lépkedés...
- Őőőő,elnézést! Ez az asztal foglalt, kb. 20 perc múlva jön egy család. Mutatok egy másik asztalt, tessék jönni!
Nagy grimasz, hála kommentelés nélkül. A pincér arcán még mindig a kedves mosoly. Az enyémen már a csodálkozás, hogyan is bírja ezt szegény...

Leül és még levegőt sem vesz:
- Esetleg étlapot is kaphatnék?
(áááááá, ennyire türelmetlen! Miért nem eszik az ilyen otthon vagy dob be egy hamburgert???)
- Természetesen!
- Ennyi az összes ételük?!
- Nem, ezek csak az előételek, a továbbiakban oldalanként változnak a levesek, köretek, húsételek, desszertek. Italt hozhatok valamilyet?
- Persze! Egy szódát kérnék!
- Elnézését kérem, de csak ásványvizet tartunk. Abból tudok hozni menteset vagy szénsavasat, hűtöttet vagy melegebbet.
- Remek! Akkor hozzon lesz szíves egy meleget és buborékosat!
A pincér mosolyog és közben már én is. Nem is gondoltam volna, hogy a kezdeti idegességemet a szórakoztatás felülírja. Közben gyors megrendelem én is az ebédemet és várakozom. Tudom, sokáig nem kell mert hipp-hopp és jönni fog a finomság. Itt nem alszik a szakács és nem készételeket melegít. Egyszerűen csak dolgozik és szereti. (gondolom, mert a lelkét is beleadja... az íz önmagáért beszél és a díszítés...hááát, nos az is kifogástalan)

Kicsit oldalra nézek, mert egy akkorára sikerült köhögéssel van ez az asszonyság, hogy a telefonomba kezdem beütni a 104-et. Megfullad vagy nem fullad? Ezen tűnődtem, egy nagy pofon nem old meg semmit sem... :-)
Közben eszembe jutott ez a Bikini szám és azóta sem megy ki a fejemből a dallama...
Asszonyság nagy nehezen ráhagyott a köhögéssel, nézőközönség fellélegzett és mindenki visszazökkent az addigi nyugodt kis életritmusába. Lehet, hogy éhgyomorral az ember kicsit érzékenyebb, de könyörgöm! Miért hiszi ez a nőszemély, hogy ez a viselkedés mást nem zavar?!
- Valaki!
Na,ezt nem bírom! Mi az hogy valaki??? Talán, legyen szíves! Így kell egy pincért megszólítani? Persze,már suhan is és arcán még mindig mosoly...
- Igen?
- Mennyi idő múlva kapom meg az ebédet?
- Mindjárt megnézem, de szerintem 10 perc még kell.
- Na, nézze!
Nos, értem én hogy idős és éhes! Könyörgöm!! Nyugodjon meg és maradjon csendben!!! Ekkor jobban megnézem és kezdem érteni....
Bunda, sapka (asztalnááááál) és melegítőnadrág, sportcipővel. Anyám! Most ne hagyj el!!! Erre eljutok a fejéig, ahol éppen a száját rúzsozza.
Te nagyszagú ég! Vörössel és lelkesen!
Miért kell a fogsort is??? Ezt sosem értettem...

 

 
Közben, míg ezen tűnődöm, megérkezik az ebédem. A szokásos: hatalmas adag, mennyei illattal, gyönyörűen díszítve és huhh, nagyon finom! Akkor elkezdenék éppen átszellemülten enni, mire:
- Halló!
- Parancsol?
- A kislány ott mit eszik?
- A hölgyre gondol ott? - és mutat rám pironkodva a pincér.
- Az asztalnál én nem látok más nőt!
- Bocsánat, de a gyerekek....
- Na, akkor mit is eszik?
- Töltött borjút...
- Jól van, ne is folytassa, azt nem szeretem! Olyan nagy adagnak látszik, azért kérdeztem. Remélem az enyém is akkora lesz.
- Biztosan, de mindjárt meg is nézem készen van-e már!
Ezzel mosolyogva elmegy a pincér. Rúzs még a kézben, pohárból iszik és nem is részletezném...majd a mosogatószer minden megold! :-)
Félúton járok, a hasam kezd megtelni. Látom, asszonyság is úgy eszik, mint egy vett malac. Elnézést, de úgy eszik. Itt hallom a krahácsolós csamcsogását...
A nyugalmam... szertefoszlott már a jövetelekor.
Közben fizetek és csomagoltatom a maradékomat. Gondolkozom, hogyan juthat el valaki eddig. Hogyan válik egy ilyen idegesítő alak belőle? Vannak gyerekei? Elviselik? Szólnak neki, ha túl lő minden határon?
Nos elköszönve csak nem bírom ki és az asztalához lépek:
- Elnézést, hogy megszólítom! Kislány? Amennyiben közel 40 évesen az lennék, akkor az Ön korára most nem térnék ki! További hangos jó étvágyat! A viszont nem látásra!
Várhattam a választ, nem kaptam. Még most is emészti...
A pincérek fején még mindig mosoly, szép napot kívánva, összemosolyogva és köszönjük felkiáltással elköszönünk. Épp a kocsit nyitom, amikor:
- Bocs, ne haragudj!
- Igen?
- A hölgy esetleg Neked is beszólt valamit?
- Nem, de nem hagyott nyugodni a kislány... meg a viselkedése sem.
- Huhh, azért köszönjük szépen. Mi nem szólhatunk neki, de szerintem most jócskán meglepődött. Még nem sikerült senkinek kiosztania, de már épp ideje volt. Már mások is készültek neki megmondani, de... 2 hetente "boldogít" minket, már a szakács is járt nála eligazításon.
- Nem irigyellek Benneteket! Egyszer azért legyetek vele mosolygósan keményebbek. Az ilyen embereknek nem alázat, hanem erős gerinc kell! :-)
Tanúság:
A türelem nem azt jelenti, hogy "a békesség kedvéért" úgy teszünk, mintha egyetértenénk. A türelem párbeszédre ösztönöz, hogy jobban megértsük a másik fél gondolatait, érzéseit és magatartását. (Gary Chapman)

 

Társas magány

Régen, nagyon régen jártam erre.
A minap belém hasított a felismerés: miért is hanyagolom ezt a fórumot? Erre a gondolatomra száz meg megannyi kifogást gyártottam rögtön. Aztán valahogy egyik sem volt elég jó arra, hogy nyugodtan el is fogadjam azt...
Egyre többen vannak körülöttem, akik magányosan élik mindennapjaikat. Keresik még mindig a leendő párjukat, férjüket, megálmodott gyermekük édesapját. A másik fele az ismerőseimnek már párkapcsolatban él.
Itt rögtön meg is állnék!
Ezt is kétfelé választanám: egyik része BOLDOG párkapcsolatban, viszont a másik része csak kapcsolatban él. Én ezt mindig így hívom: társas magány.
Ismerős ez nekem is,volt az életemben ilyen is. Hála, csak volt! Tanultam belőle, igaz akkor még csak a húszas éveim közepét tapostam...

 

Együtt élsz valakivel hosszú évek óta... 

Semmi nem történik,telnek a napok-hetek-hónapok-évek.
Váltják egymást az évszakok és egyszer csak azt veszed észre: valahogy elillant valami a kapcsolatból, valami elveszett, elkopott és már nincs. Már nem a tiéd és nem is érzed benne komfortosan magadat. Olyan kényelmetlen ez az egész, de nincs erőd és bátorságod változtatni. Azt hiszed, ettől jobbat nem érdemelsz és nincs is. Próbálsz mentségeket találni és megmagyarázod magadnak, miért is jó ez így ahogy van. Miért nem lehet jobb életed, miért nem jár neked a boldogság és miért nem érdemled ezt meg. Sóvárogva gondolsz egy jobb kapcsolatra, egy kis figyelmességre és néha egy kedves szóra, egy érintésre... Álmodozol....napról-napra. 

Egy kapcsolatban a magányosság depresszióssá tesz. Nem tudod hirtelen megosztani a gondodat, örömödet... Hiányzik már egy jó ideje az egymással való kommunikáció! Az egymás iránti figyelem, mely azt mutatja hogy mennyire vagy a párodnak fontos. Kölcsönösség... ne csak az egyikőtök zúdítsa a másikra a bánatát vagy az örömét. Legyen mindig hallgatóság...aztán persze vélemény is.
A magány akkor érezhető, amikor már nincs beszélgetés, nincs visszajelzés és már megerősítés sem. :-(

Aztán azon veszed észre magadat, hogy elfut melletted az élet!
2 választásod van: vagy felrázod a kapcsolatodat és újra életet lehelsz belé, vagy megadod neki az utolsó kegyelemdöfést. 

Mindig próbáld meg az előbbit, és a lelkiismereted is csak ennek fényében lesz nyugodt.

Sokan azt gondolják, azért nem találnának maguknak párt, mert nem elég értékesek...

 

Pedig ez nem így van!  

Nagyon  is értékesek vagyunk! Csak sokszor ezt végig sem gondoljuk...

Vissza kell nyerned elsősorban az emberi méltóságodat, a nőiességedet! Az igazság felé kell irányítani a gondolataidat, újra kell gyakorolnod a tiszteletet, az emberi kedvességet, a harmóniára való törekvést és meg kell a szívedet tisztítani... 

Újra kell felismerni, hogy mi a helyes és a helytelen, mi az alkalmas és az alkalmatlan. Amikor ezeket megtalálod, akkor a belső békéd kezd helyreállni és az önmagadba való hited is megerősödik.
Hinni kell önmagadban és abban, hogy képes vagy bármire! 
A boldogság mindenkinek jár, de azt nem szabad elfelejtened:  nem létezik boldogság, boldog ember, cél-célok nélkül! A célok felé haladva az akadályokat leküzdve lehet boldog az ember.

Egyszer pedig kisüt a nap és nincs több akadály, jön egy jobb és szebb nap!

 

New life

Igen, egy új élet...
Újévkor mindig teszünk egy fogadalmat vagy fogadalmakat. Aztán év végén szembesülünk a valósággal. Megvalósult-e valami belőle....vagy mégsem?
Nos, a fogadalmak senkinek nem szólnak, csak önmagunknak. Hiszen senkinek nem tartozunk semmivel, kivéve amit saját magunk kreálunk.
Jómagam csakis akkor teszek fogadalmakat, ha végiggondolván látom a megvalósításukhoz vezető utat. Nem baj ha rögös és nehéz lesz, mert szeretem a kihívásokat! Az élet minden nap állít fel akadályokat, nem kell magunknak még olyanokat álmodni és generálni, amit nem szeretnénk megvalósítani!
A lényeg mindig a végeredmény és a CÉL.

 

Amennyiben valami nem sikerül a fogadalmakból, akkor az ember csügged. Vállán a teher.... Tegnap megfogadtam, hogy ezentúl erős leszek...megfogadtam....és nem vagyok elég erős....olyan, mintha mindig is gyenge lettem volna. Ezért ma újra megfogadom.....
De mi történik 24 óra elteltével?
Mi történik, ha az első napból második lesz és a hetekből hónapok lesznek?
Mi történik, ha a hónapokból már ismét egy év lesz?

 

Goethe mondta: Amint megtanulsz bízni magadban, megtanulsz élni!
Ez így van! Hinni kell önmagadban, mert ez a legnagyobb erény.
Lehet, hogy néha az életben egyedül maradsz, de a barátokra és a szülőkre mindig támaszkodhatsz.
Érezni fogod támogatásukat, biztatásukat és azt hogy melletted állnak.
Tudni fogod, hogy nem vagy egyedül...és így sokkal könnyebb bármit megvalósítani!
A cél már sokkal közelebb van és a kihívás sem oly' nagy már....
Szóval az az igazi kihívás, hogy türelmesek legyünk és napról-napra épüljünk fel!  Ha túlélted az első heteket és hónapokat, ha hiszel abban, hogy felépülhetsz, akkor visszakapod az életed.
Nem lesz ugyanaz, mint volt...hiszen pont ez a lényeg!

Egy új élet kezdődik, melyben nem vagy már egyedül!